Őrizd a huldufólk nyugalmát!

Izland úgy él az érdeklődők fejében mint a tűz és a jég országa.

Képeskönyvbe illő tájkép a „tűz és jég országában”. Váratlan kanyarok Fotó: Getty Images

Izland úgy él az érdeklődők fejében mint a tűz és a jég országa. De a helyi hiedelmek szerint a sziget az úgynevezett huldufólk (angolul: hidden people, magyarul: rejtett emberek) otthona is. Eme apró termetű, alapvetően békés természetű lények a tündérek helyi megfelelői: úgy néznek ki, és úgy is viselkednek, mint a közönséges, hús-vér halandók, de láthatatlanok, és csak ott és annyi időre lehet megpillantani őket, ahol és ameddig ők akarják.

Eredetüket egy kora középkori izlandi legenda a következőképpen magyarázza: Az Úr egyszer váratlanul felkereste Ádámot és Évát az Édenkertben. Az első emberpárnak addigra számos gyermeke volt, és Éva – mert a jeles látogató érkezése előtt nem sikerült valamennyit megmosdatnia – úgy döntött, hogy a legszurtosabbakat elbújtatja.

„Van-e még valaki, akit nem láttam?”, kérdezte tőle az Úr. Éva zavarában azt találta felelni, hogy nincsen.

Mindentudó látogatója persze tisztában volt azzal, mi a valós helyzet, ezért azt felelte: „Amit az ember el akart rejteni az Úr elől, azt az Úr mostantól elrejti az emberek elől!”

Egy másik történet még korábbra vezeti vissza a huldufólk eredetét. Eszerint azon angyalok leszármazottai, akik egyik oldal mellett sem kötelezték el magukat, amikor Lucifer és seregei felkeltek az Úr ellen. Ezért az Úr – miután a lázadó arkangyalt és démonná vált követőit letaszította az égből – arra ítélte őket, hogy semlegességük miatt áttetszővé, vagyis közönséges szemek számára láthatatlanná váljanak.

Képeskönyvbe illő tájkép a „tűz és jég országában”. Váratlan kanyarok
Fotó: Getty Images

A rejtett emberek azóta Izlandon élnek, és az egyszerű halandóknak három jeles nap éjszakáján van a legnagyobb esélyük arra, hogy találkozzanak velük. Szent Iván éjjelén az utak kereszteződésénél apró termetű alak tűnhet fel, és jó falatokat vagy pénzt igyekszik az arra járókra erőltetni. De vigyázat: a különös alak huldufólk, adományainak elfogadása pedig balszerencsét hoz mindazokra, akik nem elég állhatatosak ahhoz, hogy ellenálljanak a tukmálásnak! Karácsony éjjelén a rejtett emberek azért merészkednek elő, hogy hajnalig tartó, vad táncmulatságokat rendezzenek a parasztházakban. A lakók ezért kitakarítják otthonaikat, ételt készítenek elő hívatlan látogatóiknak, majd hálószobáikba húzódnak, és alighanem azzal a gondolattal térnek nyugovóra, hogy jaj, csak reggel mindent rendben találjanak. Szilveszter éjjele pedig a költözés ideje: a huldufólk ilyenkor változtat lakóhelyet, az itteniek tehát gyertyákat tesznek az ablakaikba, hogy megkönnyítsék a rejtett emberek útját az éjszakában…

Legalábbis ez hüvelyezhető ki a sziget színes, eleven folklórkincséből – ami több mint a népi hiedelmek gyűjteménye. A Reykjavíki Egyetem 2007-es felmérése szerint ugyanis az itt élők 62 százaléka véli úgy, hogy e lények létezése nem mese – és ennek a hétköznapok során számos jele mutatkozik.

Egy lakos pezsgőfürdőt szeretett volna építeni a kertjébe, ám a kinézett helyen egy sziklatömb gubbasztott. Nekifogott hát, hogy elbontsa, mire a szomszédja átszólt neki a kerítés fölött: „Mit művelsz? Az egy tündérszikla!” Az illető zavartan bevallotta, hogy erről sejtelme sem volt, majd letette a csákányt – idézi a Bbc.com az Izlandon dokumentumfilmet forgató, amerikai Michael Nawrockit, aki hozzáteszi: az izlandiak nyolcvan-kilencven százaléka ugyanígy reagált volna, ugyanis a hiedelem szerint a rejtett emberek a sziklákban és nagyobb kövekben laknak.

Autóutak, autópályák, bevásárlóközpontok építésénél is előfordult, hogy a nyomvonalon fekvő tömbökről kiderült, hogy tündérek otthonai vagy szentélyei lehetnek. A munkálatok ilyenkor megálltak, míg egy, a huldufólkkal kommunikálni képes helyi fel nem vette a kapcsolatot a bent lakozókkal, és ki nem puhatolta a szándékaikat.

Amennyiben hajlandóak voltak elköltözni, csak a művelet elvégzéséhez szükséges időt kellett kivárni, és újra megindulhattak a munkagépek. Ha nem volt ennyire rugalmas a hozzáállásuk, az építők az egész tömböt helyezték át máshová, lehetőleg sértetlenül. Amennyiben ez sem jelentett megoldást, valami mást kellett kitalálni. Aki eljut Izlandra, saját szemével győződhet meg róla, mifélét. Az aszfaltcsík olykor váratlanul elkanyarodik, hogy kikerülje a sziklatömböt vagy kőhalmot, amely mellett eddig vezetett, hogy e rövid kitérő után visszatérjen az eredeti nyomvonalára, és nyílegyenesen haladjon tovább. Az építők tehát magát az utat helyezték át, hogy megkíméljék a tündéreket a helyváltoztatástól.