Ha meg kellene nevezni egy változást a világban, amelyik a legtöbb bajnak okozója, e sorok írója az egész iránti érzék elvesztését hozná föl. Megmutatkozik ez a leghétköznapibb dolgoktól kezdve az emberi kultúra legmagasabb szintjéig: a művészetekig, a tudományig és persze a politikáig. Az életnek az utóbbi területe aztán végképp nem mentes az egymást kioltó törekvésektől.
Számunkra Közép-Európa keleti felében elsőnek adódó és legfontosabb példa az Európai Unió, amelynek nem célja, vagy legalábbis nem volna jó, ha célja lenne a tagjainak gyengítése. Kifürkészhetetlen okból mégis ezt teszi, bár szüksége van biztonsági zóna közbeiktatására az egyre erősödő Oroszország és Nyugat-Európa között, közvetve, sőt közvetlenül mégis azoknak az országoknak a gyengítésén fáradozik, amelyek – mint például Magyarország és Lengyelország – ennek pillérei lehetnének. Régi igazság, hogy azok az országok, amelyeknek politikai palettája széttöredezett, amelyekben nem érvényesülnek világos politikai vezetési elvek, kifelé gyengék. Így kiválóan alkalmasak arra, hogy ellenérdekelt hatalmak könnyű prédái legyenek. Természetesen az ilyen országokkal Brüsszelnek is könnyebb bánni, de nem volna szabad megfeledkeznie arról, hogy más rivális hatalomnak, ideológiának éppoly kevéssé képesek ellenállni.
Apropó ideológia! Manapság sokat hangoztatott erény a politikában, az oktatásban-nevelésben, művészetben és sok más egyéb területen (talán még a cukrászatban is) az ideológiamentesség mint mindenekfelett való erény. Ez szorosan összefügg a jó és a rossz közötti határ elmosásával, ami szintén korunk egyik rákfenéje. Ez nem kisebb kérdést vet fel, mint hogy lehet-e iránytű nélkül kormányozni. A válasz egyértelmű nem. Anélkül, hogy összeraknánk a „nagy képet” (például, hogy milyen és mi végre van az ember a világon, hogyan és mi célból jött létre az állam), eltévedünk a részletekben, s nem tudjuk eldönteni, mi visz jó irányba, és mi nem.
Természetesen a „jó” és a „rossz” itt a tágabb közösség, a nép, a nemzet és nem egy-egy párt vagy érdekcsoport szempontjából értendő. Ennek igazára is akad eklatáns példa szűkebb és tágabb környezetünkben. Ilyen például az uniós tagországokra zúdult illegális bevándorlótömeg, amely gazdasági, társadalmi és biztonsági, sőt a járvány miatt egészségügyi kockázatot is jelent. Az egyes tagországok, de az unió egészének gazdasága szempontjából is indokolatlan, sőt káros a javarészt alulképzett, nyelvtudással nem rendelkező emberek tömeges befogadása. Az ellátásukra fordított anyagi és egyéb erőforrások hiányt okoznak, például az egészségügyben, ami előbb-utóbb társadalmi feszültségekkel jár.
