Tudósok szerint a magány evolúciós jel, amely azt mondja nekünk, hogy valami nem stimmel a társadalmi környezetünkkel, ezért gyorsan tennünk kell valamit ellene. Ez persze kifejezetten nagy kihívás jelenleg, mégis fontos ráébredni, kire tudunk számítani, és hogy ránk mennyire lehet számítani, milyen emberek vagyunk a bajban. Kéretlen-kelletlen rá lettünk lökve egyfajta önismereti útra, amire nem voltunk felkészülve, hiszen hozzászoktunk, hogy minden, ami körülvesz minket, az jár nekünk, és állandó. Nem kell különösebben küzdenünk érte. Ha viszont a minimális mozgásterünkben megtesszük a tőlünk telhetőt egymásért, rájövünk, hogy nem vagyunk teljesen tehetetlenek.
Kínos első randik. Kényszeredetten smúzolni és nevetni egy céges partin vagy családi összejövetelen valaki viccén, majd meginni egy felest, amelyet rám erőltettek. Sajnos nincs szabad asztalunk!
Tarháló jogvédők a Corvin közben, akik zsebében ott lapul a kártyalehúzó, ha netalán azzal próbálnánk őket lerázni, hogy nincs nálunk készpénz. Szerelmi háromszögek kelletlen megfigyelése a baráti körben vagy munkahelyen. Verekedés a szikkadt pogácsáért kiállításmegnyitón. Az ablak nélküli konyhában tömörülő társaság. Bulinegyed szombat este, Balaton-part július végén. Tömeg a piacon. Elhúzódó megbeszélések, amelyek simán lezavarhatóak lettek volna e-mailen. Van egy zsepid? Van, kicsit leharcolt, de nagyjából tiszta, kell? Kell.
