A könyvbéli történetekben a gondolkodó ember legalapvetőbb kérdéseit teszi fel mindkét hősünk, de a világ gyönyörűségeit is számba veszik, őszintén csodálják. Mindenekelőtt Keletről és Nyugatról van mondanivalójuk: a kétféle civilizáció legjellemzőbb vonásait vetik egybe, történelmi múltjukról és világszemléletükről gondolkodnak, és gondolataik irodalmi kifejeződéseiről is szólnak: nyugati és keleti költészetről és klasszikus szépprózáról. Vagyis a kétféle kultúra legbensőségesebb megnyilvánulásairól.
Alapkérdés például, hogy mi van Goethével és Dantéval, mi a helyzet Li Taj-póval és a többi nagyszerű kínai költővel. Nem mindegy, hogy mi van a Himalájával, Tibettel és Kínával, aztán arról is van szó, hogy érdekli-e a pesti rokont például a hegyek, a folyók, a kövek és a tárgyak élete. Mit gondol a kacsanépről Baranyától Mandzsúriáig, ismeri-e a tibeti jakok vérmérsékletét, kedveli-e a lepkéket és a macskákat, Petrarcát és a reneszánsz embert, Herdert és Hegelt, vagy mit súg a fülébe a régi pesti házak pincéinek és padlásainak dermedt csendje. És az sem mellékes, hogy mire emlékszik ma Lin-csi apát egy régi-régi Huo-to folyó parti kolostor életéből.
A könyv végére aztán az is kiderül, hogy mi az oka az apát örökös türelmetlenségének és mogorvaságának. Azt viseli a legnehezebben, hogy a világ tele van önmagukat túlértékelő, elégedetlen és követelőző tanítványokkal. Pedig hát itt van nekünk a pompás, otthonos és szelíd univerzumunk, és itt vannak velünk a régmúlt idők ma is élő boldog emlékei. Lehetnénk a szépség és a mívesség hódolói. Az élet felső foka a természet és az eltűnődő, messze tekintő, bölcs gondolkodás – vallja a kötetben a maga romantikus módján a középkori ázsiai bölcselet legeredetibb gondolkodója. Pesti rokona pedig mintha habozás nélkül követné ezt a szép, régi kínai eszményt.
