A kutatási eredmények cáfolják azt az elméletet, amely szerint hosszabb volt a szoptatási periódus, ami megtoldotta volna az elválasztás utáni meddőség idejét, ezzel – legalábbis részben – okozva a Neander-völgyiek kipusztulását. E teória szerint a Homo sapiens asszonyai képesek voltak nagyobb populáció létrehozására, túlszülve az „unokatestvéreket”. Mivel azonban a két faj (a Neander-völgyi és a Homo sapiens) azonos módon nevelte gyermekét, ez az elképzelés tarthatatlan – mutatott rá Stefano Benazzi, a Bolognai Egyetem professzora egy a CNN amerikai hírtelevíziónak adott interjúban.
Miközben a Neander-völgyi és a mai csecsemők antropológiai fejlődése között egy ideig nincs különbség, később már markánsabbak az eltérések. Az ősgyerekek koponyája valamivel gyorsabban nőtt s nyúltabb lett több kiálló csontdudorral, míg a Homo sapiens esetében lapos(abb) arc alakult ki. Ennek az az oka, hogy a két faj újszülöttjeinek elinduló csontlerakódása egy ponton elválik: a Neander-völgyiek esetében a lerakódás akár tizenéves korban is folytatódott, a Homo sapiensnél viszont a folyamat korán abbamaradt reszorpció (sejtfelszívódás) miatt. A két agy fejlődése ugyanakkor megegyezik. Ez azt jelenti, hogy a Neander-völgyi bébik is nagy valószínűséggel már képesek voltak mosolyogni, mászni, járni, nagyjából ugyanabban az időszakban. Ha a két faj együtt élne, a gyerekeik akár játszhatnának is egymással – állítják kutatók a BBC szerint. Viszont egy Neander-völgyi bébit nem lehetett volna megcsiklandozni az álla alatt az állcsúcs hiánya miatt.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!