A szatócs olyan kiskereskedő volt, aki vegyesáru-boltjában élelmiszer mellett különböző mindennapi háztartási kellékeket (papírárut, textilt, vasárut) is árusított, emellett italokat is kimért. A szatócsbolt tehát (falusi) vegyesbolt, ahogy azt én is meghatároztam, csak nem emlékeztem a nevére. Laci bácsi legalább negyven évvel volt idősebb nálam, még a háború előtt született, ő ismerte, használta a szót. Ők még szatócsboltba tértek be, később a sarki fűszeresbe, azután vegyesboltba, közértbe, ABC-be – utóbbiakat már én is ismertem; s tartok tőle, hogy utódaimnak már csak a shop fog eszükbe jutni. De honnan is származik a szatócs? Ótörök jövevényszó, a szat, szatig (elad, kereskedés) szóból származik, a foglalkozásra utaló -cs képzővel van ellátva (mint az ács, szűcs esetében), és szinte minden mai törökségi nyelvben él valamilyen formában.
Megvolt hát a szó (szatócsbolt), de nem voltam teljesen elégedett. Miért nem jutott eszembe korábban, elsőre? Talán kopogtat már a bácsi, akit Alzheimer úrnak hívnak, s állítólag azért jön, hogy összezavarja a dolgainkat? Meglehet. De valószínűbb az, hogy az aktív-passzív szókincs játékáról van szó. Hallottam, nem használtam, bujkált bennem. Életünk, tanáraink, szeretteink szavai itt vannak bennünk mélyen, azután vagy előjönnek, vagy nem…
Borítókép: Pexels
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!