Ritka kivétel a Farkas név, amely az elnevezett tulajdonságaira metaforikusan utal, illetve „kívánságnévként” előrevetíti azokat: a viselője is legyen olyan bátor és erős, mint egy farkas. A XII–XIII. században a Farkas az egyik leggyakoribb egyénnév volt, de később sem tűnt el teljesen, fennmaradását Szent Wolfgang kultusza, a két név összekapcsolása (azonosnak tekintése) is elősegíthette.
Sok régi névtípusnak a mai ragadványnevek között is megtaláljuk a párhuzamait: Kopasz, Néma, Csülök, Rigó. Egyes ómagyar kori nevek viszont ma már nehezen fejthetők meg, mert az archaikus, mágikus gondolkodás termékei – csak távoli korok és nyelvek nevei közül találhatunk hasonló példákat. Az efféle névalakok mai szemmel megütközést keltenek: Nemél, Mavagy ’(csak) ma vagy’, Nevetlen, vagy Férgüdi ’férgecske’, Patkány.
Ezek az úgynevezett óvónevek a rossz, ártó szellemek megtévesztését szolgálták – a megnevezett létezésének letagadásával vagy értéktelen, hitvány voltának hangsúlyozásával. A névadók ezzel igyekeztek elkerülni, hogy a sötét hatalmak elvigyék vagy elvegyék gyermeküket. Akárcsak a mondókában: akinek „nem ér a neve”, az nincs is, azt nem lehet elkapni.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!