A jelenleg látható migráció semmi ahhoz képest, ami ránk vár az elkövetkező tíz, húsz, harminc évben – jelentette ki a közelmúltban egy jobbközép előválasztási televíziós vitán Philippe Juvin, aki megtoldotta mondandóját még azzal is: „Pár éven belül Nigériának több lakosa lesz, mint az Egyesült Államoknak.” A vidéki polgármesternek esélye sincs arra, hogy győztesen kerüljön ki A Köztársaságiak párt elnökjelöltségéért folytatott versenyfutásból. Ám ez jó alkalom arra, hogy felhívja a figyelmet azokra a gondolatokra, amelyek számára fontosak. Az utóbbi mondata szöget ütött a Le Figaro újságíróinak fejébe, és utánamentek, hogy megvizsgálják annak igazságtartalmát. Demográfussal cseréltek eszmét, és ezt a kijelentést ő sem vitatta.
A demográfia olyan eszköz, amely adatokra építve segít megérteni a ránk váró jövőt, politikai, gazdasági és társadalmi folyamatokat vetít előre. Persze ezt nem százszázalékos biztonsággal teszi, hiszen történhet olyan dolog, amely felülírja a lehetséges eseményeket, valami előre kiszámíthatatlan fordulatot hozhat, de a nagy történésekben aligha téved. Vegyük Nigéria példáját! Az ország lakossága 1950-ben 38 millió volt. A 2018-as népszámlálási adatok 190 millió főt rögzítettek, ezzel bőven Afrika legnépesebb állama, őt követi 115 milliós lakosságával Etiópia. Mára a nigériaiak lakossága meghaladta a kétszázmillió főt. Ennek a növekedésnek az egyik oka az, hogy a gyermekhalálozás jelentősen csökkent, az utóbbi években ezer megszületett gyermekre kétszázról ötvenre, amely európai összehasonlításban magas, de az afrikai földrészen elfogadható arány. Ráadásul a termékenység mutatója is apadt a nyugat-afrikai országban: a negyven évvel ezelőtti egy nőre számított hét gyermekről ötre.
Egy ENSZ-kutatás azt jósolja, hogy 2050-re a Szaharától délre eső térségben lesz a legnagyobb népességrobbanás. Nigéria is idetartozik: a század közepére a lakossága felkúszhat négyszázmillióra, majd az évszázad végére hétszázmillióra. Ráadásul a lakosság korátlaga kedvező, tavaly a nigériaiak 54 százaléka volt 19 év alatti, tehát fiatal társadalom, 43 százaléka húsz és 64 év közötti, az átlagéletkor 29 év. Az Egyesült Államok a fenti időpontokra 380 millió és 433 millió lakossal fog rendelkezni. A Le Figaro is megnyugodhatott: a polgármester nem a hasára ütve mondott ilyen nagyokat.
De tekintsünk kicsit túl Nigérián! A szubszaharai térség államai a század közepére megduplázzák lakosságukat. Itt a növekedés a lakosságarányhoz képest évente 2,7 százalékos, míg Észak-Afrikában ennél jóval kevesebb, 1,8 százalék. A felvilágosított, városi, jellemzően gazdagabb körülmények között élő afrikai nők körében hatott a propaganda, náluk csökkent a termékenységi mutató, hatról négyre, de még ez is érzékelhető változás. A televíziós vitán elhangzott az is, hogy fogamzásgátló tablettákkal kell elárasztani az afrikai kontinenst. Pont ez lesz az a gyógyszer, amelyet az afrikaiak beszednek, amikor mindenre, ami a fehér embertől jön, gyanakvással tekintenek.
Mi következik ebből? A túlnépesedett vidékekről előbb belső migráció alakul ki, majd a jelenleginél is nagyobb tömegek indulnak Európa irányába. Amit ma látunk, az valóban semmi ahhoz képest, amit a jobb megélhetés érdekében ez az emberáradat véghez vihet a határainkon. A mostani francia vita annak a jele, hogy a migránstémát többé nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Mindenki egyértelmű választ vár az elnökjelöltektől, hogy ők mit tennének ennek a problémának a megoldására. De vajon mit tesz az Európai Unió még mindig a bevándorlóknak szánt ajándék plüss játékmacik bűvöletében élve? Egyelőre azokat bünteti, akik most is állnak a vártán.
Borítókép: Philippe Juvin (Fotó: Flickr)
