Nemhogy fenyeget az államcsőd réme Srí Lankán, hanem betette a lábát az ajtó résébe. Az ország még tavasszal nem tudta teljesíteni 51 milliárd dolláros adósságának törlesztőrészletét. Megkezdődtek a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal, az IMF-fel kölcsön felvételéről, de ennek csak őszre lesz eredménye. A szakértők szerint inkább haladékot kellett volna kérni az adósság-visszafizetésre a hitelezőktől, nem újabb kölcsönökkel megfejelni a tetemes adósságot. Jogos kérdés, hogy fél év múlva vajon helyén lesz-e
a jelenlegi politikai vezetés. Vagy a gazdasági káosz eredményeként teljesen elfújja őket a szél?
Dilettáns kormánydöntések
Érdemes elemeznünk, hogy miben nyilvánul meg, milyen hatásai vannak a mindennapi életre a legsúlyosabb gazdasági válságnak, amely a britektől való függetlenség 1948-as elnyerése óta soha nem látott mértékben sújtja a 22 millió lakosú szigetet. Srí Lankán a közelmúltig a környező államokhoz viszonyítva igen bőkezű szociális rendszer működött. A közlekedést nagymértékben támogatta a kormány, az egészségügyi alapellátások ingyenesek voltak, csakúgy, mint az oktatás. A hosszú évek alatt a társadalom ezt úgy fogadta el, mint alapjogot a létezéshez. A mostani gazdasági válság azonban mindent felülírt. A koronavírus-járvány miatt jó két éve nem jönnek a turisták, hogy gyönyörködhessenek a sziget szépségeiben, és élvezzék a méltán híres vendéglátást. Az államnak így le kellett mondania az egyik jelentős devizaforrásáról. A turizmusra egyébként is rájár a rúd: 2019 húsvétján iszlamisták borzalmas merényletsorozatot hajtottak végre Colombóban, amely 279 halálos áldozatot követelt. Aztán az idegenforgalom kezdett volna magához térni, de az ajtón ott kopogtatott a koronavírus-járvány. Se ki, se be.
Az állam másik devizabevételi forrása a külföldön élő Srí Lanka-iak hazautalásai, segítve otthon maradt családtagjaikat. A kormány kiváló érzékkel ebben az időszakban szigorította meg az átutalásokat, aminek meg is lett az eredménye, zuhanni kezdtek a devizában érkező hazautalások. E két jelentős kiesésnek tudható be az, hogy a központi bank áprilisban tudatta: az országnak csupán kétmilliárd dollár lapul a páncélszekrényeiben. Már vagy fél éve vannak jelei annak, hogy a kormány nemhogy nem találja meg a kiutat a gazdasági válság következményeiből, hanem dilettáns döntéseivel még csak tetézi a bajt. Egyre kevesebb pénz jutott arra, hogy az ország üzemanyagot, gázt, életmentő gyógyszereket vegyen.
Áprilisra tetőztek a gondok: a Srí Lanka-iak mindenért sorban álltak, amihez egyáltalán hozzá lehetett jutni. A benzinkutak előtt, az otthoni, főzéshez használt gázpalackokért, de mostanában az élelmiszerekért is végeláthatatlan sorok kígyóztak. Az árak pedig a világban uralkodó inflációt tükrözve itt is az egekbe szöktek. Már curryből – amely errefelé alapfűszernek számít – sincs elég. Enélkül ugyan lehet élni, de ha valakinek kórházba kerül egy rokona, akinek nem jut megfelelő gyógyszer, az halálos lehet. A hozzátartozók elkezdik futni a köröket, hogy valakitől, esetleg külföldi forrásból beszerezzék az élementő gyógyszert. Egy asszony a helyi riportereknek elpanaszolta, hogy a közelmúltban három családtagja lett az áldozata a gyógyszerhiánynak. A tömegközlekedés is akadozik. Előbb csökkentették a buszok számát, majd járatokat szüntettek meg, jelenleg elvétve jár néhány autóbusz. Az üzemanyaghiány miatt az országban több helyen egyszerűen értelmetlen mezőgazdasággal foglalkozni, a gépek állnak, területek maradnak parlagon. Áruszállítás is csak hébe-hóba van, a kaminok is telephelyeiken vesztegelnek, ezzel is növelve az áruhiányt.
