Szemem már az öregtornyot keresi, hogy mikor bukkan ki a tájból. A balatoni nyaralóövezetet felváltja a szőlő, a gondozott tőkék között a pincék mint őrszemek vigyázzák a domboldalt. A határ zöld és lila: nagy táblákban virágzik a mézontófű. Mencshely után, előre tudom, jön a megszokott látvány. Megszokott? Most inkább váratlan: Nagyvázsonyban megújult a Kinizsi-vár.
Amikor Glázer Tamás, a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. (NÖF) ügyvezető igazgatója bejelentette, hogy 1,516 milliárd forint európai uniós támogatásból befejeződött az építési beruházás a Kinizsi-várban, kommenthadjárat vette kezdetét a virtuális térben. Pedig az első hírek arról tudósítottak, hogy megnőttek a terek, és az északi, valamint a nyugati szárnyak újabb emelettel gazdagodtak. Az árkádíves lodzsasorral, a belső kaputorony falmagasításával létrejött egy olyan korábban soha nem látott tértömeg, amely a vár egységességét, monumentalitását időutazásként mutatja be. Az udvar megnyitásakor az is kiderült: a fejlesztés legjelentősebb gazdasági haszna, bevételnövelő eleme az, hogy a vár minden évszakban látogatható.
A falu központja felől érzékelhető leginkább, hogy elidegeníthetetlenül része a településnek a vár. Ez történelmi szerepéből fakad: a Vázsonyi (Vezsenyi) nemzetség a XII. századtól birtokolta a területet, Vezsenyi László a XV. század elején építtetett lakótornyot a domb oldalába – tehát nem a magaslat tetejére. Elsősorban nem is védelmi szerepet szánt az épületnek, hanem birtokközpontként tekintett rá.