Székelyek-e a palócok?

Mind a palócz, mind a székely hadrendszer magyar intézmény volt, eredeti és fajfentartó, s mindkettő más-más rendeltetésű.

2020.07.26_Balassagyarmat_Szent Anna-napi palóc búcsú, a palóc régió legnagyobb és leglátványosabb közösségi rendezvénye. Búcsújáró népviseletes menet a Nagytemplomtól. Készítette: Torjay Attila Fotó: Torjay Attila Forrás: Nógrád Megyei Hírlap

[…] Pintér nézete az, hogy a palócz családok hadankénti berendelése nincs meg a magyar, kun és szomszédos szláv népeknél. Ez tény. De megvolt a székelyeknél; azonban itt nem a családok együtt birtoklását, hanem a nemzetségeknek a haza fegyveres védelmére való közös kötelezettségét fejezte ki, s a nemzetség és katonáskodás magasb államjogi fogalmaiban már eleve benne foglaltatott a székely ősi szabadság és ősi nemesség. A hány nemzetség volt egy székely községben, annyi hadat tett, akár törzs, akár mellékcsalád volt. Egy vagy több község nemzetségi hadainak hadnagyuk volt, ezeknek századosuk, a századoknak ezeres kapitányuk, s mikor a király vagy az erdélyi fejedelem hadba ment, ezeket hívták zászlójuk alá, ami még a XVI. században is véres, azaz vérbe mártott volt, ezek pedig a falvak hadait és hadnagyaljait gyűjtötték össze. Szülőföldemen Szent-Gericzén, a régi Marosszékben még gyermekkoromban is hadnak nevezték a nagyobb régi nemzetségeket; természetes, hogy e szónak már ekkor csak képletes értelme volt.

Mind a palócz, mind a székely hadrendszer magyar intézmény volt, eredeti és fajfentartó, s mindkettő más-más rendeltetésű. De máig fenmaradása s mindkét nép erős szabadságszeretete és katonai szelleme arra mutat, hogy az a hajdankorban mindkettőnél összetartotta a törzseket s megvédte birtokaikat a századok pusztító rombolásai közt. A palócz hadról egy jellemzőt még megemlítek. Hogy az egészen családi jellegű volt, mutatja az, hogy tagjai nagy meghasonlás esetében szétválhattak, amit palóczosan válakozásnak neveztek. Ez egy kenyérnek annyifelé vágása által történt, a hány család vagy törzs volt a hadban, vagyis ahány részre szétbontakoztak, amit a törzs vagy családfő tett meg, s ezt így fejezték ki: éö széltük=elszeltük a kenyeret. E nélkül a szétválás jogi ténnyé nem vált.

Egyik szép jellemvonásuk a palóczoknak a vallásosság: templomjáró, adakozó, a templomban férfi és nő énekel és buzgólkodik, papját tiszteli, a bucsukat igen szorgalmasan látogatják… A székely nép is általában véve vallásos, kivált pedig a csiki katholikusok; búcsúik mintha nemzeti ünnepek volnának, ahol az egyházi áhitatoskodások közé világi ének és hazafias hymnusz vegyül.

A palóczok ősvallása a nap-isten imádása volt, a mit ma is nem egy palócz ház homlokzatán egy nyitott szem jelképez.

A székelyeknél is megvolt a Bál-isten tisztelete, amit az al-torjai Bálványosvár romja és a székely határhavasokban talált bálvány-kőemlékek igazolnak.
(Jakab Elek: Székely telepek Magyarországon, 1896)

Százhuszonöt éve, 1897. július 22-én hunyt el Jakab Elek erdélyi történész, művelődéstörténész.

Borítókép: Szent Anna-napi búcsú. Balassagyarmat, 2020. július 26. (Fotó: Nógrád Megyei Hírlap/Torjay Attila)