Először meg kell magyaráznom, hogy mi az a „kamó”? mert ezt minden faluban másként híják. Túl a Dunán „kampó”, Pest mellékén „gajmó”, az alföldön „horog”, a székelyeknél „kankó” tulajdonképen pedig valami bot, mellynek a vége befelé görbül. A székely faluvégeken pünkösd napján összegyűl a szomszéd falvak népessége a mezőre.

Mert tudni kell, hogy a székely falvak nincsenek olly messze egymáshoz, mint az alföldi városok, hanem egyik falu kakasának átfelelget a másik falué hajnalban. Tehát mindegyik falu legénysége elhozza magával a hosszú görbe kamut, melly alatt nem kell érteni valami kurta nádpálczát, a milyet az úrfiak hordanak a városban, hanem egy, három-négy öles jó fiatal körülvágott bükkfát, aminek a vége horgosnak van hagyva. Két ilyen kamut aztán horgos végeiknél fogva egymásba akasztnak, egyikbe belekapaszkodik az egyik falu fiatalsága, másikba a másiké, néha ötven is egy sorba. Akkor azután megkérdik egymástól, hogy ,,fogod-e már komé?” „Ha fogod, hát húzd rá!” Erre elkezdődik az erős mulatság, mind a két falu legénysége neki feszíti erejét, hogy saját kamujával a másikat kihúzhassa helyéből. Néha ki sem bírják egymást mozdítani egy álló helyükből, mind a két fél úgy megállja helyét, mintha oda volna nőve, s ha egy két lépést tágított előre, másik perczben megint visszaszerzi. De ha aztán sikerül valamellyiknek a másik falut kihúzni helyéből, van azon kacagás.