– A szívósság azonban – ez könyvéből is kitűnik, minden bizonnyal elengedhetetlen…
– A találmány kivitelezése a legtöbb esetben valóban nagyon messze van a gondolattól. Nekem hatévi kemény munkámba került, amíg a golyóstollból tökéletes íróeszköz lett. Jó meglátása, ötlete igen sok embernek van. A legtöbben azonban elsiklanak fölötte, meg sem kísérlik a megvalósítást. Akkor lesz valaki feltalálóvá, ha nem csügged, ha minden egyes sikertelen kísérletből előremutató tanulságot tud leszűrni.

– Több mint tíz esztendeje kiadott önéletírását azzal fejezi be, hogy Dél-Amerika legnagyobb írószergyárának, az argentínai Sylvapen-nek igazgató tanácsában tevékenykedik, mint a műszaki ellenőrzés és a propagandaügyek felelőse. Heti egy-két alkalommal jár be a gyárba, szabad idejében pedig a festészetnek hódol, mellyel – még Magyarországon – szakértő körökben is felhívta magára a figyelmet.
– A Sylvapennél betöltött állásom még megvan, ám mostanában újra nincs szabad időm, nem festegetek. Egy, a korábbiaktól merőben eltérő témán dolgozom a fizika és a kémia területén. Egy kutatóintézet kötött velem hároméves szerződést, ami egy 81 éves ember számára, azt hiszem, igen hízelgő.
Én mindig magyarnak éreztem magam. Társaságomban a legtöbben ma is hazámfiai. A lányom szintén perfekt magyar, s az unokák is megértetik magukat magyarul. Az elmúlt négy évtized alatt Bécsig sokszor eljutottam, azonban őszintén megvallva idegenkedtem a hazalátogatástól. Nekem ugyanis annak idején azt mondták egy hivatalos helyen, hogy „nem kívánatos elem” vagyok. Ha nem, hát elmegyek, ahol fogadnak. Ez sokáig élt bennem… Az idők folyamán azonban megenyhült ez az érzés, s ha legközelebb – remélem, hamarosan – hazalátogatok, magammal hozom az unokákat is, akik már sokat hallottak-olvastak Magyarországról.
(Magyar Nemzet, 1980. július 18.)





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!