Megdöntheti Putyin uralmát az orosz–ukrán háború?

Közel már a béke, de Oroszország nem vonulhat ki úgy Ukrajnából, hogy nem tud eredményt felmutatni – mondta a Lugasnak a ma tíz hónapja tartó háborúról az egyik legismertebb amerikai geostratéga, az árnyék-CIA-ként is emlegetett Stratfor alapítója. A budapesti születésű George Friedmant – aki a Geopolitical Futures elemzőcéget irányítja most – texasi otthonában értük el. Nyíltan beszél az amerikaiak szerepéről a háborúban.

Budapest, 2022. június 27. A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (b) fogadja George Friedman magyar származású, nemzetközileg elismert amerikai geopolitikai stratégát a Karmelita kolostorban 2022. június 27-én. A találkozón megvitatták az elhúzódó ukrajnai háború, valamint a nyomában járó súlyos gazdasági válság legújabb fejleményeit. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

– Éppen tíz hónapja tart az orosz–ukrán háború, de mikor lesz vége?
– Lényegét tekintve a háborúnak vége, a folytatásban csak értelmetlenül ölik egymást az emberek. Azért van vége, mert kiderült két dolog: az egyik, hogy Ukrajna nem lesz az oroszoké, a másik pedig, hogy az ukránok nem rendelkeznek az ellentámadáshoz szükséges képességekkel. Mindkét fél kihozta magából, amire képes, az Egyesült Államok pedig nagyon világossá tette az ukránok előtt, hogy eljött a tárgyalások ideje. Ez persze nem tetszett nekik. Az egyetlen valódi kérdés, hogy Oroszország milyen engedményeket, területeket kaphat meg – úgy ugyanis nem vonulhat ki a háborúból, hogy nem tud semmi eredményt felmutatni. Illetve az is kérdés, hogy mi lesz ebből elfogadható a másik félnek, és persze feszültség várható az ukránok és az amerikaiak között. Az ukránok még harcolni akarnak. De összességében a háború utolsó fázisában járunk szerintem.
– Mi lepte meg a legjobban az eddig látottakból? Mit tanítanak majd a jövő hadiakadémiáin az orosz–ukrán háború jellegzetességeként?
– Számomra az az első számú tanulság, hogy az oroszok sokkal jobb eredményt is elérhettek volna, de nagyon amatőr módon indítottak. Rosszul kezdtek, és aztán kiigazítást sem hajtottak végre. Márpedig érdemes szem előtt tartani: ne bocsátkozz háborúba nagy önbizalommal, ha lehet, kerüld is el, de ha már háborúzol, légy kész tanulni a hibáidból. Ez alapvető.
– A geopolitikában milyen stratégiai hibákat ró fel Vlagyimir Putyinnak?
– Az orosz elnök három hibát követett el. Először is alábecsülte az ukránokat, a harci készségüket. Másodszor túlbecsülte az orosz olaj szerepét Európában, és azt hitte, le tudja választani az európaiakat Amerikáról. Ez nem következett be. A legnagyobb hibája azonban az, hogy teljesen félreértette, ahogy az angol mondja, „félreolvasta” az amerikaiakat, valamilyen szétesőfélben lévő országnak látott bennünket. Levonhatók tehát tanulságok szép számmal. Az egyik, hogy a nyilvánvalónak tűnő geopolitikai következtetések nagyon, nagyon tévesek is lehetnek.

– Amúgy nincsenek szétesőben?
– Nézze, amikor a nyáron Budapesten jártam, felkerestem Orbán Viktor miniszterelnököt. Két barát között marad, hogy mi mindenről esett szó fent a Várban, de annyit elmondhatok belőle: nagyon fontos, hogy ne becsüljék alá az amerikaiakat. Putyin éppen ebben hibázott. Magyarul akkoriban megjelent könyvemnek, a Vihar a csönd előtt címűnek is az az üzenete, hogy ez a gondolkodás mennyire veszélyes. Tudja, el lehet jönni ide az Egyesült Államokba, találkozni emberekkel, majd leszűrni azt a tanulságot, hogy szétesőben van az Egyesült Államok. 

Amit ilyenkor látnak, az sokkal inkább a működésmódunk. Az oroszok Ukrajnában olyan ukránokkal találták magukat szembe, akik amerikai támogatást élveztek, és nem is jártak sikerrel. Nem érték el a stratégiai céljukat, vagyis azt, hogy újra pufferzónát alakítsanak ki Ukrajnában. Nem tudták ezt véghez vinni. Mégpedig azért nem, mert az ukrán katonák és az amerikai fegyverek együtt erősebbnek bizonyultak. Persze ez a két ország nem ugyanolyan mértékben vitte a bőrét a vásárra. Az ukránok harcoltak, így aztán ők is szenvedtek a fronton vérveszteséget, mégpedig igen komolyat, mi csak a fegyvereket adtuk a kezükbe. Az oroszokról bebizonyosodott, hogy egyáltalán nem olyan katonai nagyhatalom ők, mint amilyennek gondolták magukat.
– Vannak, akik azt mondják, az egész háború nem tört volna ki, ha a republikánusok vannak hatalmon. Egyetért velük?
– Valójában elég nagy a folytonosság a külpolitikában. Az amerikai politikusok kígyót-békát kiabálnak egymásra, átkozzák, elítélik egymást. De ezt nem kell túl komolyan venni. Donald Trump példája jól mutatta, hogy az amerikai elnök csak elnök, nem király. 

A helyét az ország politikai erői alakítják, és nem tud szembemenni velük. Ha a második világháborútól kezdve megnézi, hogyan alakult az amerikai külpolitika, akkor elég nagy következetességgel találkozik attól függetlenül, hogy a demokraták vagy a republikánusok voltak-e éppen hatalmon. Fontos, hogy az ember ismerje az országot, amelyik ellen harcol. Amerika márpedig bonyolult ország, és az európaiaknak is nehezen megy, hogy megértsenek bennünket. Nagyon különböző a demokráciánk az övéiktől. Szóval nem gondolom, hogy akkora óriási különbség volna, ha mások kerültek volna hatalomra. Persze megy közben a hangos szájkarate.
– Putyin uralmát nem döntheti meg a háború?
– Ne vegye magára, de ez nagyon európai kérdés. Az európaiakat foglalkoztatja ennyire a személyiségek szerepe, az amerikaiakat kevésbé. Mindenkit meg lehet dönteni. A modern Oroszország a cár uralmának megdöntésével kezdődött. Nem szabad elfelejteni, hogy politikusokat a tévedéseik alapján ítélnek meg, aztán vagy túlélik ezt, vagy sem. Különben sem világos, mi lenne Putyinnal szemben az alternatíva. 

A lényeg, hogy az oroszok válaszúthoz érkeztek: dönteniük kell a békemegállapodásról, az amerikaiakkal és az európaiakkal való viszonyukról, a jövőjükről. Most azt figyeljük, ezek hogyan alakulnak.
– Hogyan látja Ukrajna jövőjét és a NATO helyzetét? Felveszik majd őket a szövetségbe?
– Ukrajnának nem kell belépnie a NATO-ba ahhoz, hogy a szövetség megvédje. A jelen esetben egyetlen tag, az Egyesült Államok mellettük való kiállása kritikusnak bizonyult. Ukrajna lerombolt ország, nemcsak most, hanem történelmileg is, már a második világháború előtt az volt, amikor kiéheztették őket. Sokat szenvedtek, tele vannak sebekkel, amelyeknek be kell hegedniük. És érezniük kell, hogy van jövőjük. 

Ami a NATO-t illeti, egyes tagállamok vonakodva működtek együtt. Nem nagyon akartak, de azért a végén mégiscsak együttműködtek. A NATO nem roppant meg. A lengyeleknek sokaknál nagyobb az étvágyuk, nagyon bíznak a képességeikben; persze van egy csomó amerikai fegyverük, meg amerikai katonák is vannak náluk. Úgy tűnik jelenleg, a lengyelek többet is akarnának. De az amerikaiak meg nem. Nekik tökéletesen megfelel, hogy sikerült eltorlaszolni az oroszok előtt az utat.
– Európa szenved a Moszkva elleni szankciók miatt. Hol van a mi helyünk ebben az egészben?
– Európának el kell döntenie, mit akar, és mekkora árat hajlandó fizetni érte. Tegyük fel, az Egyesült Államok nem avatkozott volna be Ukrajnában, az oroszok pedig rátették volna a kezüket az országra. Mi lett volna a következő lépésük? Az amerikaiak feltették ezt a kérdést, de az európaiak is feltehették maguknak. Európa igényli az amerikai védelmet. Látja, ennek is megvan az ára!

Névjegy

George Friedman 1949-ben született Budapesten magyar zsidó családban, amely kivándorolt az Egyesült Államokba. New Yorkban tanult politikatudományt, majd doktorált. 1996-ban hozta létre a Stratfort, a világ egyik legismertebb magánhírszerző cégét és geopolitikai agytrösztjét. Friedmanről szóló portrécikkében a The New York Times magazinja a geopolitikai előrejelző képessége miatt a bűvös 8-as biliárdgolyóként jellemezte őt. A Stratforból való 2015-ös kiválása óta a Geopolitical Futures elemzőportált működtető céget irányítja. Legutóbb, idén a Vihar a csönd előtt című könyve jelent meg magyarul.

Borítókép: George Friedman (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)