A 2022-es év újra kinyíló világgal startolt el, ahogy a Covid-járvány szürke függönye lassan felemelkedett életünkről. Háborúval és pusztító aszállyal folytatódott, hogy aztán fociünneppel záruljon: a társadalmat megrázó és megosztó események közötti pillanatokban azonban számos dolog történt, ezeket a momentumokat örökítették meg a Magyar Nemzet fotósai.
A Giro d’Italia kerékpárversenynek több ikonikus jelenete is akadt, de ezek közül is kiemelkedett az első napon, május 6-án a Budapest–Visegrád szakaszon a martonvásári huszárok akciója. A Szent László Völgye Lovas Hagyományőrző Egyesület tagjai ekkor ugyanis az olasz körverseny mezőnye mellett vágtattak. A verseny első három szakaszát rendezték Magyarországon, a Budapest–Visegrád nyitó etap után egy fővárosi időfutamot, majd a Kaposvár–Balatonfüred útvonalat teljesítette a mezőny.
Kurucz Árpád motorról fotózott, ami igazán kézenfekvő megoldásnak bizonyult, hiszen ha gyalog próbált volna közlekedni, akkor a kétszáz kilométeres szakasz lezárásai igencsak megnehezítették volna a dolgát – eléjük kerülni, velük együtt haladni pedig jóformán kivitelezhetetlen lett volna.
Mozgó motorral mozgó célpontra lőni persze nem egyszerű, ráadásul a feladat azért is merőben összetett, mert be kell tartani a szervezők által előírt szigorú belső szabályokat is: tudni kellett, hogy mikor előzheti meg a mezőnyt és mikor nem, és mennyire mehet közel hozzájuk.
Augusztus közepén a Velencei-tó vízszintje az agárdi vízmérce szerint mindenkori mélypontot jelzett: mindössze ötven centimétert.
A tó egyes strandjain több tíz méterrel beljebb került a part a rendkívül meleg és aszályos idei időjárás következtében.
Teknős Miklós éppen a tónál nyaralt, és kiugrott megörökíteni a szomorú állapotokat. Elmondása szerint legalább ötven métert sétált befelé, hogy a képen látható szögből fotózhasson, ezt a távolságot pedig száraz lábbal tudta megtenni.
Kevés volt a vendég Miklós visszaemlékezése szerint, ugyanis a baljós vízminták is elijesztették a nyaralókat, csak a kitartó Velencei-tó-barátok gyalogoltak be odáig, amíg vizet találtak.
Havran Zoltán egyik felvételén acsalagi lakos sétál hazafelé kezében bebugyolált kaszával. Az alig ötszáz fős lakosságú községbe riportra utazott le a fotós Borsodi Attila kollégájával, és amíg az újságíró a polgármesterrel, közjegyzővel beszélgetett, ő szétnézett a kistelepülésen. A képen szereplő férfit véletlenül pillantotta meg: valószínű, hogy éppen beugrott a boltba, mielőtt hazatért a munkából.
Zoltán másik felvételén egy kisfiú néz le ránk a záhonyi vasútállomáson várakozó vonat ablakából.
A fotográfus visszaemlékezése szerint március elején az ukrajnai menekültek arcán leginkább egyfajta céltudatosság látszott: fogták családjaikat, két bőröndöt, és útra keltek. Amikor megérkezett a vonat, a vámosok lepecsételték okmányaikat, az emberek segélycsomagokat és ellátást kaptak, tolmácsok és önkéntesek segítették őket, majd indultak tovább Budapestre. Zoltán később járt egy másik bázison is, ahová busszal hozták a menekülőket a határtól: ott sokkal több meggyötört embert látott, mint a záhonyi vonatállomáson, ahol ugyan tükröződött a szemekben a megrendülés, de az emberek eltökélten siettek célállomásaik, külföldön élő rokonaik és ismerőseik irányába.
Bár a Citadelláról is vezetnek sétányok a Gellért-hegy északi oldala felé, mégsem annyira látogatott része a hegynek, mint a délkeleti oldal, ahol a sziklatemplom is található. Itt találjuk az 1902-ben megépült Gruber József víztárolót, amely Budapest legnagyobb víztároló medencéje. Az intézményes vízellátás 1868-ban kezdődött meg Budapesten, addig Budát és Pestet vízhordó munkások látták el ivóvízzel. A Gellért-hegy keleti oldala ideális helyszín: szabadeséssel lehetett a főváros csaknem egész területére eljuttatni a vizet.
Minden évben van egy hivatalos takarítási nap, amikor nyitva van a víztároló: ekkor teljesen leengedik a vizet, és a sajtó beléphet a gigantikus tárolókba. Havran Zoltán fotóján a teremben már le volt eresztve a víz.
A két legnagyobb medence kétszer negyvenezer köbméter vizet képes tárolni, míg födémszerkezetét kétszer 106 betonpillér tartja, amelyek lenti és fenti végükön is tölcsérszerűen kiszélesednek. A víztároló területe kétszer ötezer négyzetméter, falai nagyjából 35 centiméter vastagságúak. A medencék látványa egyszerre futurisztikus és szakrális: mintha csak az Alien vagy a Dűne egyik filmjelenetébe csöppennénk.
