Kissinger szerint Oroszországgal békét kell kötni, mert ebben a formában nem legyőzhető. Szavait a sajtó közli, de befolyása az események menetére – részint kora, részint amiatt, hogy ő republikánus, míg a mai kormányzat demokrata – minimális.
Már feledésbe merültek chilei bűnei, Allende törvényesen megválasztott elnök megbuktatása és az ezt követő megtorlások, valamint a vietnami háború befejezéséért kapott Nobel-békedíja is. Elméletei többek között Kína és Oroszország egymás elleni kijátszásáról már csak a szakkönyvekben bukkannak fel.
Az USA-n belül forrnak az indulatok. A félidős választásokat a republikánusok csak az egyik képviselőházban tudták megnyerni, és ott is csak kis arányban. Mindez azt erősíti a most nyolcvanéves Biden elnökben, hogy újabb ciklusban, 82 évesen is megméretteti magát. A túloldalon, a republikánusoknál még nem dőlt el a jelölés. A párttagság egy része a volt elnök, Trump mellett áll, míg a másik része mindent megtesz, hogy ne ő legyen az elnökjelölt.
Az amerikai társadalom is megosztott. Szinte mindenben.
A kül- és a védelmi politika nem a politika központi kérdése. Békében az oktatás, a gazdaság, a pénzügyek játsszák a fő szerepet.
A fehérek aránya a társadalmon belül évről évre csökken. Kína bruttó GDP-ben egyre jobban közelít. Az orosz–ukrán háború hatására elkezdtek kiürülni a fegyverraktárak az USA-ban és Európában is, és sokadszor is bebizonyosodott, hogy válságkor a pénz a dollár – és csakis a dollár.
Az USA-ban 2023-ban már komoly előkészületek lesznek a 2024-es választásokra. Kínában a Kínai Kommunista Párt XX. kongresszusán az eddigi államfőt – szemben a korábbi jogszabályokkal, amelyek szerint egy ember csak két cikluson át lehet az ország és a párt élén – harmadszor is megválasztották. Mivel az USA hivatalos dokumentumban kifejtette, hogy számára a fő veszély és a fő ellenség Kína, egyértelművé vált, hogy az eddig is jó kínai–orosz együttműködés erősödni fog. Ez igaz a külpolitikára, a gazdaságpolitikára többek között a nyugati szankciók kijátszásában és a fegyverszállításokra egyaránt. Kína a Nyugat, ezen belül az USA afganisztáni veresége után megszerezte az ott hátrahagyott, döntően amerikai fegyvereket, és mindent megtett, hogy Pakisztánnal együtt kiszorítsa a térségből Indiát.
Kína mostani dilemmája, hogyan lépjen fel Tajvannal szemben.
E politika hatására Japán több mint 350 milliárd dolláros fegyverkezési programot hirdetett meg, és ennek része esetleges első csapás az őt veszélyeztető észak-koreai és kínai rakétakilövő-bázisokkal szemben. Japán gyakorlatilag felmondta azt a második világháborús veresége után követett biztonságpolitikáját, hogy védelmét az USA garantálja, és nem költ többet védelemre, mint a GDP egy százaléka. A lakosság hetven százaléka támogatja az új japán védelmi politikát.
Oroszország vívja háborúját Ukrajnával szemben. Hogy célszerű volt-e a támadás, amelyben már jóval százezer fő felett van az áldozatok száma, azt kétlem. Tény, hogy Moszkva támadott, Ukrajna viszont folyamatosan provokált. A szankciók, amelyek döntő részét az Európai Unió hozta, Európának jobban fájnak, mint Oroszországnak. A több mint háromszáz napja tartó háborúnak nem látszik a végkimenetele. Stratégiai céljait egyik fél sem tudta elérni. A háború hatására Európa rendkívül nehéz helyzetbe került. Az infláció az egekbe szökött, és a kontinens versenyképessége tovább csökkent.
A vetélkedés az európai vezető szerepért Berlin és Párizs között folytatódott. A hárompárti német kormány nagyon nehezen hozza meg döntéseit. Sem Németország, sem Franciaország nem képes a háború érdemi befolyásolására, tűzszünet, majd béke elérésére. A döntés az Egyesült Államok kezében van. Az 1988-ban elhunyt német politikus, Strauss azt mondta, hogy Európa gazdasági óriás és politikai törpe. Ma már nem is gazdasági óriás.
Afrikában népességrobbanás van. Hatvan év alatt a lakosság száma több mint a hatszorosára nőtt.
