Törpülő Európa?

A háborús térségekből, mint Szíria, Irak, Afganisztán és sok egyéb állam, özönlenek a menekültek.

Washington, 2017. május 10. Donald Trump amerikai elnök (j) és Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter megbeszélést folytat a washingtoni Fehér Ház Ovális Irodájában 2017. május 10-én. (MTI/EPA pool/Molly Riley) Fotó: Molly Riley

Túléltük. Az év elején az emberiség úgy gondolta, hogy túl vagyunk a Covid-járványon. Tévedtünk. Az oltás arra jó volt, hogy aki a betegséget elkapta, az esetek jelentős részében viszonylag enyhe tünetekkel vészelte át a betegséget. Nagyon sokan viszont temetőkben, esetenként még az USA-ban is tömegsírokban nyugszanak. A kilábalásról – mint szinte mindig a történelemben – ahány szakértő, annyiféle véleményt mondott. Talán egyszer az optimistáknak lesz igazuk, és nem az a régi bölcsesség igazolódik, hogy az optimista nem rendelkezik ugyanazokkal az információkkal, mint a pesszimista.
A három globális játékos közül továbbra is az USA az első. Szemben Brzezinski és Kissinger téziseivel a mai amerikai vezetés egy szövetségbe terelte, az USA valódi céljai ellenében, a másik két globális játékost, Kínát és Oroszországot. Hozzájuk csatlakozott többek között Irán.

Kissinger szerint Oroszországgal békét kell kötni, mert ebben a formában nem legyőzhető. Szavait a sajtó közli, de befolyása az események menetére – részint kora, részint amiatt, hogy ő republikánus, míg a mai kormányzat demokrata – minimális. 

Már feledésbe merültek chilei bűnei, Allende törvényesen megválasztott elnök megbuktatása és az ezt követő megtorlások, valamint a vietnami háború befejezéséért kapott Nobel-békedíja is. Elméletei többek között Kína és Oroszország egymás elleni kijátszásáról már csak a szakkönyvekben bukkannak fel.
Az USA-n belül forrnak az indulatok. A félidős választásokat a republikánusok csak az egyik képviselőházban tudták megnyerni, és ott is csak kis arányban. Mindez azt erősíti a most nyolcvanéves Biden elnökben, hogy újabb ciklusban, 82 évesen is megméretteti magát. A túloldalon, a republikánusoknál még nem dőlt el a jelölés. A párttagság egy része a volt elnök, Trump mellett áll, míg a másik része mindent megtesz, hogy ne ő legyen az elnökjelölt.
Az amerikai társadalom is megosztott. Szinte mindenben.

A kül- és a védelmi politika nem a politika központi kérdése. Békében az oktatás, a gazdaság, a pénzügyek játsszák a fő szerepet.

A fehérek aránya a társadalmon belül évről évre csökken. Kína bruttó GDP-ben egyre jobban közelít. Az orosz–ukrán háború hatására elkezdtek kiürülni a fegyverraktárak az USA-ban és Európában is, és sokadszor is bebizonyosodott, hogy válságkor a pénz a dollár – és csakis a dollár.
Az USA-ban 2023-ban már komoly előkészületek lesznek a 2024-es választásokra. Kínában a Kínai Kommunista Párt XX. kongresszusán az eddigi államfőt – szemben a korábbi jogszabályokkal, amelyek szerint egy ember csak két cikluson át lehet az ország és a párt élén – harmadszor is megválasztották. Mivel az USA hivatalos dokumentumban kifejtette, hogy számára a fő veszély és a fő ellenség Kína, egyértelművé vált, hogy az eddig is jó kínai–orosz együttműködés erősödni fog. Ez igaz a külpolitikára, a gazdaságpolitikára többek között a nyugati szankciók kijátszásában és a fegyverszállításokra egyaránt. Kína a Nyugat, ezen belül az USA afganisztáni veresége után megszerezte az ott hátrahagyott, döntően amerikai fegyvereket, és mindent megtett, hogy Pakisztánnal együtt kiszorítsa a térségből Indiát.

Kína mostani dilemmája, hogyan lépjen fel Tajvannal szemben. 

E politika hatására Japán több mint 350 milliárd dolláros fegyverkezési programot hirdetett meg, és ennek része esetleges első csapás az őt veszélyeztető észak-koreai és kínai rakétakilövő-bázisokkal szemben. Japán gyakorlatilag felmondta azt a második világháborús veresége után követett biztonságpolitikáját, hogy védelmét az USA garantálja, és nem költ többet védelemre, mint a GDP egy százaléka. A lakosság hetven százaléka támogatja az új japán védelmi politikát.
Oroszország vívja háborúját Ukrajnával szemben. Hogy célszerű volt-e a támadás, amelyben már jóval százezer fő felett van az áldozatok száma, azt kétlem. Tény, hogy Moszkva támadott, Ukrajna viszont folyamatosan provokált. A szankciók, amelyek döntő részét az Európai Unió hozta, Európának jobban fájnak, mint Oroszországnak. A több mint háromszáz napja tartó háborúnak nem látszik a végkimenetele. Stratégiai céljait egyik fél sem tudta elérni. A háború hatására Európa rendkívül nehéz helyzetbe került. Az infláció az egekbe szökött, és a kontinens versenyképessége tovább csökkent.
A vetélkedés az európai vezető szerepért Berlin és Párizs között folytatódott. A hárompárti német kormány nagyon nehezen hozza meg döntéseit. Sem Németország, sem Franciaország nem képes a háború érdemi befolyásolására, tűzszünet, majd béke elérésére. A döntés az Egyesült Államok kezében van. Az 1988-ban elhunyt német politikus, Strauss azt mondta, hogy Európa gazdasági óriás és politikai törpe. Ma már nem is gazdasági óriás.

Afrikában népességrobbanás van. Hatvan év alatt a lakosság száma több mint a hatszorosára nőtt. 

A háborús térségekből, mint Szíria, Irak, Afganisztán és sok egyéb állam, özönlenek a menekültek. Az európai felmérések szerint a migránsok jóval több mint kilencven százaléka gazdasági menekült. Hasonló a helyzet az USA-ban. Képtelenek feltartóztatni a közép- és dél-amerikai tömegeket. E kérdésben is, mint szinte mindenben, a két nagy párt ellentétes álláspontot képvisel.
A jó hír, hogy folynak magas szinten az amerikai–orosz tárgyalások. Néhány, viszonylag periferikus kérdésben már van is megállapodás. A rossz hír, hogy a legfontosabb kérdésekben nincsen. Ilyen az energiaválság és a környezeti katasztrófák kérdése is.

Túléltük 2022-t. Az emberiségnek mindent meg kell tennie azért, hogy megakadályozza a belátható közelségbe került katasztrófát. A pápának igaza van. Kell a megoldás, kell a béke.

Borítókép: Donald Trump amerikai elnök (j) és Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter megbeszélést folytat a washingtoni Fehér Ház Ovális Irodájában (Fotó: MTI/EPA pool/Molly Riley)