A dörgicsei Kaáli Autó-Motor Múzeum bejáratát övező terméskő támfal előtt állva nem is sejthető, hogy mögötte milyen tágas birtok terül el. Távirányítású kapun át jutunk a három önálló, a táj építészetéhez ízléses visszafogottsággal illeszkedő múzeumépület előtti parkolóba. A sátortetős lakóházak benyomását keltő épületek valójában a felszín alatt folytatódnak, a kétezer négyzetmétert kitevő múzeumi tér jelentős része itt található.
Kaáli Nagy Géza professzor mosolyogva jön elénk, és invitál. Ismert róla, hogy nagy sportember (úszik, tornázik, vitorlázik), így korát meghazudtoló fürgeséggel siet velünk a főbejárathoz, miközben büszkén mutatja a kerti csobogót, az ápolt, esővízzel öntözött parkot, és mesél a megújuló energiaforrásokkal üzemelő létesítmény briliáns épületgépészeti megoldásairól. Az egyenletesen kellemes hőmérsékletet és télen-nyáron ötvenszázalékos páratartalmat szavatolni kell, hogy a felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény állapota megőrződjön.
Amikor belépünk az első patikatisztaságú terembe, elakad a lélegzetünk. Egyetlen szinten nagyjából hetven veterán motorkerékpár, a kezdetektől a huszadik század nyolcadik évtizedéig bezárólag, minden darab tökéletes állapotban.
A professzor büszkén állítja – sőt később bizonyításként egy találomra kiválasztott ötvenéves Morgan 4/4-esen be is mutatja –, hogy itt az összes kiállított gép kortól függetlenül „pöccre” indul.
Állítólag sehol a világon nem található egy fedél alatt annyi magyar gyártmányú kétkerekű, mint itt. A hazai motorkerékpárokra még emlékezők szemébe könnycseppeket csalnak az olyan márka- és típusnevek, mint Méray, Weiss Manfréd Csepel, SHB, Mátra, Tünde, Panni, Berva, Danuvia és persze az 1975-ig gyártott Pannónia. Utóbbinak szinte minden típusa megtalálható, az itthon fehér hollónak számító burkolt és utánfutós exportváltozatot is beleértve. Még egy olyan oldalkocsis fekete különlegesség is van köztük – egy Csepel –, amelyet közvetlenül a Weiss Manfréd Művek államosítása után gyártottak, és gumiülésére a korábbi WM monogram helyére Rákosi Mátyás nevének kezdőbetűi (RM) kerültek. Egy ilyen motor ára 1950-ben 18 ezer forint volt, miközben ötszáz forint volt az átlagos havi munkabér.
A szívünknek kedves magyar gépeknél persze technikailag sokkal érdekesebbek a motorkerékpárok hőskorának gépei. Az amerikai rendőrök a húszas években pontosan olyan Indian motorokkal üldözték a gengsztereket, mint az, amelyik itt pirosban látható. És akkor nem beszéltünk azoknak a háború előtti német és angol motoroknak a soráról, amelyekről már saját korukban is ódákat zengtek a hozzáértők.
A professzor egy emelettel lejjebb invitál bennünket, ahol már a lépcsőn sokkhatással felérő látvány tárul elénk a megszámlálhatatlan régi, mégis ragyogó autó láttán. Elsőként egy ötvenes évekbeli amerikai út menti gyorsvendéglőbe (diner) invitál, ahol a pepita padlón zenegép és kólaautomata is működik. Kerek asztalunk mellett a kor vidéki Amerikájának nélkülözhetetlen látképi eleme, egy Chevrolet Pickup, mellette a „legfecskefarkúbb” Cadillac 1962-ből, egy ma is szívdöglesztő Ford Mustang 1969-ből, illetve a hatvannyolcas nemzedék ikonikus hippibusza, a Volkswagen Transporter Samba, amely egymaga megér úgy 250 ezer eurót.
Világéletemben szerettem a szép kocsikat, de sosem tartottam magam autóbolondnak
– mondja a professzor.
Féltő feleségem eltiltott a motorozástól, pedig ma is megvan a Harley-m, mindenesetre Amerikában általában öt kocsi volt a garázsunkban, és amikor hazaköltöztünk, nem volt szívem eladni őket. Négyet át is hoztam a dörgicsei nyaralónkba, ahol építtettem egy 15 autós garázst, ez képezte a gyűjtemény alapját. Amikor aztán eladtam a Kaáli Intézetet, és felszabadult bennem sok energia, ráadásul némi pénz állt a házhoz, úgy döntöttem: csinálok valami igazán nagyszabásút.
Felépíttettem a múzeumot, és ma már 135 veterán járműből áll a gyűjteményem, autó és motor fele-fele arányban. A napokban is érkezik öt új szerzeményem, ami nagy szenzáció lesz. A járművek kiválasztásában szakértői bizottság van a segítségemre, benne Négyesi Pál Londonban élő járműtörténésszel és Nagy Péter restaurátor szakértővel, aki itt, a múzeumban dolgozik a járművek üzemben tartásán, ápolásán és javításán.
A végső szó természetesen az enyém!
A múzeum koncepciójáról beszélgetve megtudjuk, hogy minden fontosabb autómárka egy-két gondosan kiválasztott, legikonikusabb modelljét megszerzik, lehetőleg eleve kifogástalan állapotban, hogy minél kevesebbet kelljen rajtuk javítani, pótolni. Ilyen ikonok például a Citroentől a 2CV „Kacsa”, és a DS „Cápa”, a Jaguartól az E-Type, a Fordtól a T modell és a Mustang, a Mercedestől a 190 SL. Számos ikonikus luxusautó is megtalálható a gyűjteményben, például a Bentley Continental és a Rolls-Royce Silver Shadow vagy például a rangidős 106 éves FN Model, amely még abból az időből való, amikor a legdrágább járgányok motorizált hintóra emlékeztettek. Egy másik helyiségben a harmincas évek Al Capone-i világát idéző robusztus Plymouth mellett a negyvenes évek gömbölyű, bogárfazonú, nagy sárhányós autói sorakoznak, köztük az 1936 után gyártott Opel Olympia, amelyet úgy hirdettek Pesten, hogy „Opel, sosem kop el!”. Egy másik épületben közkívánatra az egykori KGST-gépcsodák találhatók, benne egy korai Trabant 500-assal, a szépséges „gömbölyű” Wartburggal, a púpos hátú Warszawával és a „tsz-elnökök limuzinjával”, a Moszkvics 403-assal.
A Kaáli Autó és Motor Múzeum magángyűjtemény, amelyet 2020 szeptemberéig csak a professzor barátai és meghívott vendégei láthattak. Tulajdonosként azonban úgy döntött, hogy kitárja a kapukat az oldtimer járművek rajongói előtt, így ma már a honlapon történő bejelentkezés útján, csoportos látogatás keretében bárki megtekintheti a gyűjteményt. Bár nagy hírverés nem volt, a megtekintési lehetőség híre mégis futótűzként terjedt el, és a limitált látogatószám tavaly már elérte a húszezret.
Orvosi sikerek
A 79 éves Kaáli Nagy Géza egész életében bátor és ambiciózus ember volt. Orvosi diplomája megszerzése után 1969-ben öccsével együtt az Egyesült Államokba emigrált, ahol Steven G. Kaali néven a Cornell Egyetem gyakorlókórházában lett szülész-nőgyógyász szakorvos 1976-ban. Később a New York-i Columbia Egyetem szakorvosaként, instruktorként dolgozott 1983-ig, majd innen került az Albert Einstein College of Medicine szülészeti és nőgyógyászati klinikájára, ahol 2002-ben professzori kinevezésben részesült. Kutatási területei az endoszkópia és az asszisztált reprodukció (mesterséges megtermékenyítés) volt, a nevéhez tudományos publikációk sora és tizenegy szabadalom fűződik. Még praktizált New Yorkban, amikor 1992-ben megalapította Budapesten a Kaáli Intézetet, hogy adaptálja Magyarországra azt a medicinát, amelynek köszönhetően azóta több tízezer meddő házaspár számára válhatott valósággá a gyermekáldás.
Borítókép: Kaáli professzor különleges múzeumában felbecsülhetetlen értékű, kifogástalan állapotú kocsik fogadják a látogatót. (Fotó: Bach Máté)
