A dörgicsei Kaáli Autó-Motor Múzeum bejáratát övező terméskő támfal előtt állva nem is sejthető, hogy mögötte milyen tágas birtok terül el. Távirányítású kapun át jutunk a három önálló, a táj építészetéhez ízléses visszafogottsággal illeszkedő múzeumépület előtti parkolóba. A sátortetős lakóházak benyomását keltő épületek valójában a felszín alatt folytatódnak, a kétezer négyzetmétert kitevő múzeumi tér jelentős része itt található.
Kaáli Nagy Géza professzor mosolyogva jön elénk, és invitál. Ismert róla, hogy nagy sportember (úszik, tornázik, vitorlázik), így korát meghazudtoló fürgeséggel siet velünk a főbejárathoz, miközben büszkén mutatja a kerti csobogót, az ápolt, esővízzel öntözött parkot, és mesél a megújuló energiaforrásokkal üzemelő létesítmény briliáns épületgépészeti megoldásairól. Az egyenletesen kellemes hőmérsékletet és télen-nyáron ötvenszázalékos páratartalmat szavatolni kell, hogy a felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény állapota megőrződjön.
Amikor belépünk az első patikatisztaságú terembe, elakad a lélegzetünk. Egyetlen szinten nagyjából hetven veterán motorkerékpár, a kezdetektől a huszadik század nyolcadik évtizedéig bezárólag, minden darab tökéletes állapotban.
A professzor büszkén állítja – sőt később bizonyításként egy találomra kiválasztott ötvenéves Morgan 4/4-esen be is mutatja –, hogy itt az összes kiállított gép kortól függetlenül „pöccre” indul.
Állítólag sehol a világon nem található egy fedél alatt annyi magyar gyártmányú kétkerekű, mint itt. A hazai motorkerékpárokra még emlékezők szemébe könnycseppeket csalnak az olyan márka- és típusnevek, mint Méray, Weiss Manfréd Csepel, SHB, Mátra, Tünde, Panni, Berva, Danuvia és persze az 1975-ig gyártott Pannónia. Utóbbinak szinte minden típusa megtalálható, az itthon fehér hollónak számító burkolt és utánfutós exportváltozatot is beleértve. Még egy olyan oldalkocsis fekete különlegesség is van köztük – egy Csepel –, amelyet közvetlenül a Weiss Manfréd Művek államosítása után gyártottak, és gumiülésére a korábbi WM monogram helyére Rákosi Mátyás nevének kezdőbetűi (RM) kerültek. Egy ilyen motor ára 1950-ben 18 ezer forint volt, miközben ötszáz forint volt az átlagos havi munkabér.