– Ortutay Elemérnek mára valóságos kultusza bontakozott ki Kárpátalján nemcsak a görögkatolikus hívek, de a más felekezetű magyarok körében is. Az ön szerkesztésében nemrégiben jelent meg a pap életét feldolgozó, A harmadik fiú lelkületével című kötet. A magyar kormány támogatásával folyamatban van Beregszászon az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ építése – amelynek ön az igazgatója. Ki volt a névadó, és mivel tűnt ki az egyházüldözés sok száz papi áldozata közül?
– A hittudomány doktoraként rendkívül nagy tudású gondolkodó volt. A szovjet időkben csak a hívek és a barátok szűk köre – meg a titkosrendőrség – tudta, hogy ki ő valójában, és milyen szerepet játszott a görögkatolikusok „katakombaegyházában” – és főleg a titkos papképzésben.
– Szerepe és jelentősége tehát elsősorban Kárpátalja történelmének tükrében értékelhető?
– Alighanem így van, mivel az elképzelhető legrosszabb pillanatban kezdte papi pályáját Ungváron, közvetlenül a bolsevizálás és egyházüldözés küszöbén, nem sokkal az előtt, hogy Romzsa Tódor püspököt az NKVD orvul meggyilkolta. Sztálin ugyanis úgy döntött, hogy minden történelmi előzmény nélkül a Szovjetunióhoz, azon belül az ukrán tagköztársasághoz csatolja Kárpátalját. A sztálini narratíva szerint Kárpátalja soknemzetiségű lakossága mindezt „önként” kéri, aminek alátámasztására kiszemelték az ungvári görögkatolikus püspököt is.
Csakhogy ő nem volt hajlandó a csatlakozási kérvényt aláírni. Ezt követően gyorsult fel az egyházüldözés, indultak meg a letartóztatások mindenféle koholt vádakkal. Az 1944 decembere után letartóztatott első négy görögkatolikus pap egyike Ortutay Elemér édesapja, Ortutay Jenő főesperes volt. Az volt a „bűne”, hogy Kárpátalja Magyarországhoz visszatérte után a magyar parlament képviselője volt.
Ortutay Jenőt a Bródy-perben tíz év kényszermunkára ítélték, 1950 szentestéjén, 61 évesen Ábeszben, egy Gulag-táborban hunyt el. Alakja külön könyvet érdemelne, hiszen a kárpátaljai közélet vezéregyénisége volt, a csehszlovák uralom alatt túlélt pravoszláv indíttatású robbantásos merényletet, Beregszász polgármestere volt, aki a zsidótörvények tárgyalásának megkezdésekor tiltakozásul végleg kivonult a budapesti parlamentből.