Titkos papképzés a katakombaegyházban a szovjetizált Kárpátalján

Ortutay Elemér egyike volt azon görögkatolikus papoknak, akik Kárpátalja 1944-es szovjet megszállása után nem voltak hajlandók egyesülni a pravoszláv egyházzal. Az ellenszegülőkre kivégzés, meghurcoltatás és a Gulag várt. A tudós pap erkölcsi tartása példaként áll Kárpátalja népei előtt. Minderről kései utódával, Marosi István beregszászi görögkatolikus pappal beszélgettünk az Ortutay életét feldolgozó, nemrégiben megjelent könyve kapcsán.

Marosi István görögkatolikus áldozópap 20221213 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemze Fotó: Bach Máté

Hittagadók és hitvallók

– A kommunista Moszkva nemcsak bolsevizálni akarta Kárpátalját, hanem szlávosítani és pravoszlávosítani is. A szolyvai lágerről, a több tízezer elhurcolt és legyilkolt magyarról sokat halottunk már, de mi lett a papsággal?
– Valamennyi keresztény felekezetet szinte azonos módszerrel korlátozták vagy számolták fel: első lépcsőben a papokat koholt, köztörvényes vádak alapján 10–25 év kényszermunkára ítélték. Kárpátalján a messze legnépesebb egyház a görögkatolikus volt, amelynek az egyházüldözés kezdetén, 1944 őszén 382 ruszin, ukrán, szlovák, román és magyar nemzetiségű papja volt.

A szovjet ajánlat az volt, hogy aki közülük átmegy a pravoszláv egyházba, az gyülekezete körében tovább végezheti papi munkáját, azaz – mi úgy mondjuk – egzisztenciális döntésre kényszerítették őket.

A görögkatolikusok közül 129-en valóban aposztaták (hittagadók) lettek, míg 128-an hitvallóként vállalták a következményeket (közülük harmincat meggyilkoltak, a többi kényszermunkatáborba került). Negyvennyolc pap hithű maradt, nem ment át a pravoszláv egyházba, de ma még ismeretlen okból mégsem tartóztatták le őket, míg 82-en emigráltak, 37-en szolgálaton kívül kerültek (nyugdíjba vonultak, elhunytak).

A görögkatolikus pap kályhagyári munkásként (jobb oldalon), 1960 (Fotó: Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ)

– Ortutay Elemért is döntési helyzet elé állították?
– Igen. Ő 1916-ban született, Huszt környékén, Kövesligeten nőtt fel, a gimnáziumot Beregszászon végezte. Ungváron, Olmützben, majd Kárpátalja visszatérte után Budapesten tanult teológiát, és itt is doktorált. 1941-ben pesti polgárlányt vett feleségül, öt gyermekük született. Hitvesével hazatért az akkoriban még főleg magyar nyelvű Ungvárra, amely jelentős görögkatolikus diákváros volt. Ő a gimnázium hitoktatója, a cserkészcsapatok szervezője, illetve a bazilita rendházban a diákliturgiák végzője lett, aki, amikor gimnáziumi tanártársát, Romzsa Tódort püspökké szentelték, Romzsa tárgyainak az oktatását is átvette. A püspök meggyilkolását követően őt is megpróbálták rávenni a pravoszláv egyházhoz való csatlakozásra. Felajánlották neki, hogy ha „okosan dönt”, egyetemi katedrát kap Lembergben.

– De nem döntött „okosan”.
– Ezért 1949. február 17-én a többi papcsaláddal együtt felszólították, hogy pár órán belül költözzenek ki az ungvári püspöki palotában lévő szolgálati lakásukból. Feleségével, négy kisgyerekével és édesanyjával ott találta magát az ungvári utcán télen, bőröndökkel, jövedelem nélkül. Tudniillik életbe lépett a rendelet, amely szerint papi személyeknek és hozzátartozóiknak senki nem adhat semmilyen munkát. Értékeik eladásából próbáltak pénzhez jutni, így hamar elszegényedtek, akárcsak az összes többi hitvalló papcsalád. Ortutayt az év második felében le is tartóztatták.

Megbocsájtás a kínzóknak

– Milyen váddal?
– A legabszurdabb államellenes és fasiszta rágalmakkal. Például, hogy a cserkészcsapat vezetőjeként „magyar fasiszta nacionalista ifjúsági szervezetet vezetett”. Továbbá beismerte, hogy „papként a híveket rendszeresen felszólította a katolicizmus támogatására”, ezzel egyidejűen „oktatott az illegálisan működő Teológiai Akadémián”.

Miután a tárgyaláson beismerte, hogy mindennap misézett, tehát december 6-án, január 30-án és március 15-én is, az orosz ügyész győzelemittasan sorolta: ergo a vádlott beismerte, hogy támogatta a fasisztákat és a horthysta magyarokat, mert misét mondott Horthyért a neve napján, Hitlerért a hatalomátvétele napján, valamint imádkozott a fasiszta magyarokért nemzeti ünnepükön!

Ortutayt 25 év javító-nevelő táborra, teljes vagyonelkobzásra és tíz év közügyektől való eltiltásra ítélték.

Ortutay Elemér szentáldozásra készül, balján egyik titkos papnövendéke, Szabó Konstantin (Fotó: Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ)

– Mi lett a négy kisgyerekkel magára maradó feleségével?
– Hiába volt tanítónői végzettsége, papfeleségként alkalmi munkákból élt, illetve egy fodrászüzletben megengedték neki, hogy éjszaka, titokban takarítson, ebből tartotta el gyerekeit és anyósát hét éven át. Éhező, törékeny asszonyként vért is adott, amiért fizettek pár kopejkát.

– Mi tudható férje lágeréveiről?
– 1956-ban engedték őt haza. Keveset emlékezik írásaiban, és bár van néhány sztori, amelyekből lelkierő sugárzik, ezeket már a megszépültség távlatából írta le. Megbocsátott kínzóinak. Az írta: kibírtuk, Isten hazasegített, éljük tovább életünket! Az ungvári kályhagyárban, égetőkemence mellett, kétkezi munkásként dolgozott sokáig, majd idővel raktáros lett. A gyárban nem tudták, hogy teológiai doktor. A hetvenes évek második felében kezdett el titkos papképzéssel foglalkozni. Akkorra „önfeloszlatás” címszó alatt már betiltották a görögkatolikus egyházat, templomait a pravoszláv egyház szerezte meg.

A Gulagról hazatért Chira Sándor illegális püspökkel és a megmaradt papokkal titokban szervezték meg az illegális Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyét mint „katakombaegyházat”.

Ez úgy működött, hogy családoknál végezték a liturgiát, az esketéseket, a keresztelőket, titokban temettek. Így maradt fenn illegalitásban a görögkatolikus egyház a szovjet világ végéig.

Álcázott teológia

– Ortutay Elemér nevéhez kötődik az „egyszemélyes teológia” kifejezés. Ez a titkos papképzést jelenti?
– Igen, bár az „egyszemélyest” sokan félreértik. Halavács József titokban szentelt segédpüspök és Ortutay Elemér voltak a titkos papképzés irányítói, és a jelző arra vonatkozik, hogy lakásukon magánbeszélgetésnek álcázva az oktató egyszerre csak egy papnövendéknek adta át a tananyagot. Ebben a képzési gyakorlatban 8-10 paptanár vett részt, és az évek során 48 fiatalt készítettek fel a papi hivatásra.

– A KGB nem tudott a titkos papképzésről és a katakombaegyházról?
– Tudott, hiszen megfigyelték őket, de néhány házkutatás, iratok, könyvek, fényképek elkobzása, kihallgatások után sem tudtak rájuk bizonyítani semmit. Véleményem szerint abban bíztak, hogy előbb-utóbb magától is megszűnik a földalatti egyház. De nem így lett! A rendszerváltáskor az akkor már hetvenhat éves paptanár új erőre kapott. 1993-94 környékén komoly szerepet vállalt az egyház kárpátaljai újjászervezésé­ben: a templomok visszaszerzésében, a közösségek, az egyházmegye életre keltésében.

Részt vett az első kanonoki gyűlésen, de papi életművére az tette fel a koronát, hogy amikor 1991-ben II. János Pál pápa misézett a máriapócsi bazilikában, ő is ott ülhetett a szentatya közelében, a főoltárnál.

Ez számára mindennél nagyobb, minden szenvedéséért kárpótló ajándék volt a Jóistentől. Huszonöt éve hunyt el Elemér atya, ezért éreztük fontosnak, hogy kiadjuk az élettörténetét, szellemiségét bemutató, képanyagban gazdag albumot, amely előkészíti azt a jövőre elkészülő tudományos munkát, amely tartalmazni fogja írásait, leveleit, prédikációit és emlékiratait is.

Borítókép: Marosi István Kárpátalja szovjetizálásáról, az egyházüldözésről és Ortutay Elemér lelkierejéről beszélt (Fotó: Bach Máté)