Az egyházüldözés 1956 után ugyanúgy folytatódott, ahogy az 1940-es években: a kommunisták először igyekeztek a protestánsokat likvidálni, mert úgy gondolták, abból majd a katolikusok is tanulnak – fejtette ki a történész. Emlékeztetett: Mindszenty József katolikus és Ravasz László református püspök többször egyeztettek és közösen tiltakoztak a többi között az államosítás, az egyházi iskolák bezárása, vagy a kitelepítések ellen. Beszélt arról, hogy Ravasz Lászlót – aki a Horty korszak alatt végig vezető tisztséget töltött be – Rákosi politikai zsarolással kényszerítette lemondásra, Ordas Lajos evangélikus püspököt devizaüzérkedés koholt vádjával ítélték el, végül Mindszenty Józsefet is börtönbe zárták. Kijelentette: mindhárman hitvalló, az egyház érdekét féltő, a kommunista diktatúra természetét jól ismerő egyházi vezetők voltak, akiket azért lehetetlenítettek el, mert mindhárom felekezet közösségére ellenségként tekintett a Rákosi diktatúra. Elmondta: a protestánsokkal később igyekeztek elhitetni, hogy Isten a világháború után adott még egy esélyt, és ez a szocializmus útja, ettől viszont Mindszenty mártírrá válása megóvta a katolikus egyházat. Rámutatott arra is, hogy az egyházüldözés az 1950-es években inkább ösztönözte a híveket, és csak a kádári téeszesítés után fordultak el tömegesen az egyháztól, amikor vidékről több százezer ember költözött a városba és a lakótelepeken nem épültek templomok. Végül hangsúlyozta: az egyházak 1956-ban betöltött szerepe ugyan nem volt látványos – hiszen nem vettek részt a fegyveres harcokban – de a közösség szervezése szempontjából annál nagyobb jelentőséggel bírt.
Borítókép: Mindszenty József. Fotó: Fortepan
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!