Egyre több film készül a mozi varázsáról. Ha csupán az idei Oscar-szezonban induló filmeket nézzük, Damien Chazelle Babylonja a régi Hollywood varázsát idézte meg, Steven Spielberg pedig saját útjáról mesélt, amely a filmrendezésig vezette, de készültek még olyan művek is, mint Sam Mendes Empire of light című alkotása egy mozitulajdonos és beosztottja kapcsolatáról, Pan Nalin Last Film Show című felnövéstörténete, vagy Alejandro Innáritu legújabb filmje.

A tendencia lehet véletlen egybeesés, ám Spielberg több interjúban is elmondta: a világjárvány alatt önvizsgálatot tartott, és ez váltotta ki döntését, hogy végre megírja saját történetét. Mendes is hasonlóan fogalmazott: „A bezárások az intenzív önvizsgálat és gondolkodás időszaka volt mindannyiunk számára.” A Covid 2020. márciusi kezdete után kérdések merültek fel a filmiparral kapcsolatban is: a mozik világszerte bezártak, és sokan a nagyvásznas mozizás végét jósolták. Sok filmkészítő eltöprengett: ha csak még egy filmet készíthetek, mit szeretnék csinálni? Mi az életem és munkásságom összegzése?

Hogyan élhetnénk át Lydia Tár fejében a hangokat, ha nem egy sötét teremben ülünk? Mennyire mutat jól kis képernyőn az Elvis sodró lendülete, a Babylon káprázatos látványorgiája? Hát a Top Gun: Maverick süvítő repülői zúgnának-e a kanapén? Egy olyan halkan sokatmondó történet, mint a Volt egyszer egy nyár vagy az ír Inisherin szigetének atmoszférája átélhető-e zavaró tényezők mellett?
Oscar visszatér a nagy vászonra
A 95. Oscar-díj-kiosztó hívószava kivételesen nem a „történetmesélés” volt, mint minden évben, hanem a filmszínház. 2022 a mozi nagy éve volt: a visszatérés éve. 2021 fele még lezárásokkal és az óvatos nyitással telt, a gyártók visszatartották a sikervárományos filmek premierjeit, a nézők pedig komótos tempóban szállingóztak vissza a moziba, miközben a streamingcsatornák megizmosodtak, megsokszorozódtak, és a stúdiórendszer átformálódott. Mindez már az elmúlt három év szakmai eseményein és díjkiosztóin is meglátszott: míg korábban Cannes például kitiltotta a Netflixet, ma már ugyanolyan teljes értékű mezőnyjátékos bármely streamingcsatorna által gyártott vagy forgalmazásra megvásárolt játékfilm.
Az átalakulás legékesebb példája a tavalyi legjobb film győztes CODA, amely ugyan kedves és szép film, ám mégiscsak egy néhány éves francia alkotás amerikai remake-je. Az Apple TV+ által csatasorba állított dráma győzelmére idén megérkezett a válasz: egy látványos, kissé elborult, ám kizárólag nagy vásznon ható, eredeti ötlet nyert óriásit. A Minden, mindenhol, mindenkor hét Oscar-díja azért is nagy jelentőségű, mert utoljára 2008-ban tudott film ekkorát tarolni, Danny Boyle Gettómilliomosa, ám utóbbi színészi díjat nem hozott el, a Minden… pedig hármat is elnyert a négyből.