Ismeretlen Petőfi-töredék Caraffáról, a „stílusos szemétládáról”

A Pannon Várszínház tavaly hirdetett pályázatot Petőfi Sándor egyik utolsó – félbehagyott – műve, a Karaffa című dráma befejezésére vagy továbbgondolására. A felhívásra összesen tíz pályamű érkezett, valamennyi olvasható a Karaffa – Drámák című gyűjteményes kötetben, illetve az egyik díjnyertes darab holnap látható Veszprémben. A könyv szerkesztőjével és a három legjobbnak ítélt dráma írójával beszélgetünk arról, milyen kihívásokkal szembesül egy mai szerző, ha Petőfi alkotótársául szegődik. 

Forrás: Pannon Várszínház/Gáspár Gábor

– Ez volt az első koncepciós per Magyarországon. Célja a megfélemlítés volt. Az áldozatok egytől egyig protestánsok voltak, míg Caraffa – ahogy a császár is – katolikus. Így vallásüldözésről is beszélhetünk. A vésztörvényszék működése nemcsak jogtiprással, de korrupcióval és a hivatalosan vagyonelkobzásként emlegetett lopással is együtt járt – mondja Márton László, aki művével megosztott első díjat nyert a pályázaton, és jól ismeri a történelmi hátteret: a 2001 és 2003 között megjelent Testvériség-trilógiája szintén a XVII. század második felében játszódik.  

Antonio Caraffa. Fotó: wikipedia

Hogy Petőfi miért épp ezt az eszközökben nem válogató, fanatikusságig császárhű főtisztet választotta drámája főhőséül, érdekes kérdés. Egyesek úgy vélik, Haynau alakjára és tevékenységére akarta ezzel felhívni a figyelmet. Mások úgy érzik, mindez nem állja meg a helyét: 

– Haynau az 1849 őszén s az 1850 nyaráig elkövetett tettei miatt vált hírhedtté Magyarországon, de Petőfi ekkor már nem volt az élők sorában – mutat rá Márton László. – 

Más miatt foglalkoztathatta Caraffa alakja: zsarnok volt, aki egy magánál nagyobb zsarnokot szolgált, és mindeközben hóhérmunkát végzett. Márpedig Petőfi gyűlölte a zsarnokokat (gondoljunk az Akasszátok föl a királyokat! című versére), megvetette a szolgákat (erről például A kutyák dala című költeménye tanúskodik), és izgatta a hóhér alakja (talán elég, ha A király és a hóhér című versét vagy A hóhér kötele című regényét említjük).  

A Petőfi Sándor által papírra vetett másfél jelenet közül az első nyilvános kertben játszódik, és kissé zsúfoltnak mondható: nem kevesebb, mint húsz szereplő lép színre benne. A második Karaffa kvártélyára kalauzolja a nézőt: a főparancsnok húsz hóhérral folytat kurta, gyors, a kiskáték kérdezz-felelekjére emlékeztető párbeszédet.  

Mindebből nemcsak azt nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy szerzője minek szánta a művet – komédiának, tragédiának, tragikomédiának? –, de azt sem, hogy Petőfi a későbbiekben hogyan alakította volna a darab történetét. A töredékben ugyanis legalább három cselekményszervező elem bukkan fel: a kuruc-labanc ellentét, elhagyással véget érő szerelmi viszony és egy ellopott, majd eldobott levél.  

E talányok megfejtésére, e kérdések megválaszolására vállalkoztak hát a pályázatra darabot küldő szerzők, és mindegyik a maga egyedi módján oldotta meg a feladványt. 

Szálinger Balázs költő – az ő drámája lett a megosztott első díj másik nyertese – például a reformkori szalonvígjátékok hangulatát idéző, kétfelvonásos komédiává bővítette a töredéket. Művében meglehetősen bonyolultak a szerelmi viszonyok, és összesen hat levél összecserélése okoz komoly bonyodalmakat. 

Szálinger Balázs drámájában összesen hat levél összecserélése okoz komoly bonyodalmakat. Fotó: Pannon Várszínház/Gáspár Gábor

– Úgy ítéltem, Petőfi abszurd, groteszk vígjátékká formálta volna a darabot, ezért én is valami hasonlóban gondolkodtam, persze úgy, hogy semmit se vonjak el az általa választott történelmi esemény drámaiságából. Így – szándékaim szerint – nem a tragédia válik nevetségessé a darabban, hanem a kisemberek, akik olyanok, mint hangyák az erdőben: csak kapkodják a fejüket, miközben a történelem zajlik a fejük felett – mondja Szálinger Balázs. 

– Az a benyomásom, hogy a Petőfi-darab – igen eredeti módon – tragikus elemekben bővelkedő burleszk lett volna – mondja Márton László. – Ezért az általam írott történet is tartalmaz komikus, groteszk elemeket. A helyzet abszurditása mellett azt is szerettem volna megmutatni benne, milyen kisszerűen képesek viselkedni az emberek, s milyen könnyű őket szembefordítani egymással. 

Fabacsovics Lili – a harmadik helyezést elérő dráma szerzője – merőben más megoldást választott: 

– Sok lehetőség kínálkozott a Petőfi-töredék folytatására, úgyhogy a darab fővonalának megtalálása jelentette számomra a legnehezebb feladatot – mondja. – Végül úgy döntöttem, hogy 

inspirációs forrásként használom, és arról fogok írni, ami nekem fontos, ami engem foglalkoztat. 

Műve központi motívuma így a megosztottság lett: Fabacsovics Lili vidéki disznóölés jeleneteit tárja a néző elé, és közben sorra veszi, miféle ellentétek feszülnek az emberek – a városiak és a falusiak, a helyiek és a „gyüttmentek”, a fiatalok és az idősek, a szegények és a gazdagok – között. 

Szálinger Balázs drámájának egyik szereplője, Mészáros, mögötte a hóhérok. Fotó: Pannon Várszínház/Gáspár Gábor

És ami a címszereplő bemutatását illeti: Szálinger Balázs – szavai szerint – „stílusos szemétládaként” ábrázolta Karaffát, aki végső soron azt tartja a rá leselkedő legnagyobb veszélynek, hogy nevetségessé válik. Márton László Caraffája (ő C-vel írja) tudja, hogy csak egy csavar a császár hatalmi gépezetében. Furcsa, borult kedélyesség jellemzi: cinikus bonmot-kat szór – például: 

„Mi csak igazival hamisítunk. Az igazi a leghamisabb”

 –, mintha csak magát kívánná szórakoztatni a jogtiprás közepette. Fabacsovics Lili Karaffája pedig nem konkrét, hús-vér szereplő, hanem az emberszívekben rejtező förtelmet megtaláló s azt gyűlöletté, félelemmé és széthúzássá formáló démoni alak.  

Szálinger Balázs alkotását február végén mutatta be a Pannon Várszínház, Háy János művét a Magyar Kulturális Intézet vitte színre Brüsszelben. Márton László március 25-én fogja felolvasni alkotását a veszprémi Hangvillában, Fabacsovics Lili pedig bízik abban, hogy darabja felkelti egy rendező érdeklődését, sőt abban is, hogy előbb-utóbb valamennyi dráma megtalálja a maga rendezőjét. 

– 

A pályázat igazolta, hogy Petőfi párbeszédképes a mai szerzőkkel

 – összegez Márton László. 

A Veszprém TV felvétele Szálinger Balázs darabjának színpadra állításáról

Géczi János hozzáteszi: 

– A kötet még úgy is bemutatja a jelenlegi magyar drámapanorámát, hogy nem lehetett benne jelen minden színpadi szerző. Az meg, hogy a lapjain olyan alkotók szerepelnek együtt, akik amúgy nem sűrűn találkoznak egymással, külön öröm! 

Borítókép: Karaffa ítélet-végrehajtásra készül. Jelenet Szálinger Balázs darabjából (Fotó: Pannon Várszínház/Gáspár Gábor)