Petőfi 1849 júliusának elején Mezőberényben kezdte írni a Karaffa című színdarabot, de arra, hogy be is fejezze, nem maradt ideje: 18-án elindult, hogy csatlakozzon Bem seregéhez, és július 31-én nyoma veszett a segesvári csata forgatagában.
Az összesen másfél jelenetből álló szöveget így töredékként tartja számon az irodalomtörténet. Vándorfi László – a veszprémi Pannon Várszínház igazgatója – is ekként találkozott vele még egyetemista korában, és tavaly eszébe jutott: a közelgő Petőfi-emlékév, valamint a Veszprém–Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 projekt remek alkalmat kínál arra, hogy kortárs magyar szerzők kiegészítsék – továbbírják vagy továbbgondolják – e kezdeményt, mely így torzóból befejezett művé válhat.
A teátrum pályázatára tíz kortárs dráma érkezett. Az érdeklődők a Pesti Kalligram és a Pannon Várszínház közös kiadásában megjelent Karaffa – Drámák című kötetben találhatják meg őket.
– A pályázaton valamennyi hazai drámaíró-nemzedék képviseltette magát. A beérkezett műveket három csoportra lehet osztani: egyes szerzők – például Márton László, Szálinger Balázs vagy Zalán Tibor – nekiveselkedtek a nemzeti dráma megírásának. Mások – például Darvasi László és Áron vagy Háy János – kevéssé koncentráltak a nagy egészre, ehelyett egyetlen vonulatot emeltek ki. A harmadik csoport képviselői – például Fabacsovics Lili, Kovács Dominik és Viktor, Terék Anna – igazán szabadon bántak Petőfi szövegével és Karaffa lehetséges szerepével – mondja Géczi János, a kötet szerkesztője.
A Petőfi által címszereplővé tett Antonio Caraffa itáliai zsoldosvezér volt, I. Lipót osztrák császár és magyar király seregének tábornoka. 1686-ban a felső-magyarországi császári hadak főparancsnoka, a következő évben az eperjesi vésztörvényszék elnöke lett.
A bécsi udvar szerint a Sáros vármegyei városban ugyanis császárellenes összeesküvés bontakozott ki, amelynek az volt a célja, hogy újabb szabadságharc törjön ki Thököly Imre kurucvezér zászlaja alatt.
Caraffa e „konspiráció” felderítésére s a „rebellió” elfojtására állította fel a vésztörvényszéket, amely huszonnégy gazdag eperjesi polgárt végeztetett ki – koholt vádak alapján.
– Ez volt az első koncepciós per Magyarországon. Célja a megfélemlítés volt. Az áldozatok egytől egyig protestánsok voltak, míg Caraffa – ahogy a császár is – katolikus. Így vallásüldözésről is beszélhetünk. A vésztörvényszék működése nemcsak jogtiprással, de korrupcióval és a hivatalosan vagyonelkobzásként emlegetett lopással is együtt járt – mondja Márton László, aki művével megosztott első díjat nyert a pályázaton, és jól ismeri a történelmi hátteret: a 2001 és 2003 között megjelent Testvériség-trilógiája szintén a XVII. század második felében játszódik.
Hogy Petőfi miért épp ezt az eszközökben nem válogató, fanatikusságig császárhű főtisztet választotta drámája főhőséül, érdekes kérdés. Egyesek úgy vélik, Haynau alakjára és tevékenységére akarta ezzel felhívni a figyelmet. Mások úgy érzik, mindez nem állja meg a helyét:
– Haynau az 1849 őszén s az 1850 nyaráig elkövetett tettei miatt vált hírhedtté Magyarországon, de Petőfi ekkor már nem volt az élők sorában – mutat rá Márton László. –
Más miatt foglalkoztathatta Caraffa alakja: zsarnok volt, aki egy magánál nagyobb zsarnokot szolgált, és mindeközben hóhérmunkát végzett. Márpedig Petőfi gyűlölte a zsarnokokat (gondoljunk az Akasszátok föl a királyokat! című versére), megvetette a szolgákat (erről például A kutyák dala című költeménye tanúskodik), és izgatta a hóhér alakja (talán elég, ha A király és a hóhér című versét vagy A hóhér kötele című regényét említjük).
A Petőfi Sándor által papírra vetett másfél jelenet közül az első nyilvános kertben játszódik, és kissé zsúfoltnak mondható: nem kevesebb, mint húsz szereplő lép színre benne. A második Karaffa kvártélyára kalauzolja a nézőt: a főparancsnok húsz hóhérral folytat kurta, gyors, a kiskáték kérdezz-felelekjére emlékeztető párbeszédet.
Mindebből nemcsak azt nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy szerzője minek szánta a művet – komédiának, tragédiának, tragikomédiának? –, de azt sem, hogy Petőfi a későbbiekben hogyan alakította volna a darab történetét. A töredékben ugyanis legalább három cselekményszervező elem bukkan fel: a kuruc-labanc ellentét, elhagyással véget érő szerelmi viszony és egy ellopott, majd eldobott levél.
E talányok megfejtésére, e kérdések megválaszolására vállalkoztak hát a pályázatra darabot küldő szerzők, és mindegyik a maga egyedi módján oldotta meg a feladványt.
Szálinger Balázs költő – az ő drámája lett a megosztott első díj másik nyertese – például a reformkori szalonvígjátékok hangulatát idéző, kétfelvonásos komédiává bővítette a töredéket. Művében meglehetősen bonyolultak a szerelmi viszonyok, és összesen hat levél összecserélése okoz komoly bonyodalmakat.
– Úgy ítéltem, Petőfi abszurd, groteszk vígjátékká formálta volna a darabot, ezért én is valami hasonlóban gondolkodtam, persze úgy, hogy semmit se vonjak el az általa választott történelmi esemény drámaiságából. Így – szándékaim szerint – nem a tragédia válik nevetségessé a darabban, hanem a kisemberek, akik olyanok, mint hangyák az erdőben: csak kapkodják a fejüket, miközben a történelem zajlik a fejük felett – mondja Szálinger Balázs.
– Az a benyomásom, hogy a Petőfi-darab – igen eredeti módon – tragikus elemekben bővelkedő burleszk lett volna – mondja Márton László. – Ezért az általam írott történet is tartalmaz komikus, groteszk elemeket. A helyzet abszurditása mellett azt is szerettem volna megmutatni benne, milyen kisszerűen képesek viselkedni az emberek, s milyen könnyű őket szembefordítani egymással.
