Újra visszakövetelik az egyiptomiak a híres rosette-i kőtáblát

Laikusok számára, még ha értenék, sem lenne túl izgalmas olvasmány az egyik leghíresebb ókori egyiptomi emlék, a rosette-i kő felirata. Jobbára terjedelmes dicsérete az isteneknek és V. Ptolemaiosz Epiphanész egyiptomi királynak, aki Kr. e. 204-től 180-ig uralkodott, valamint felsorolása egy papi gyűlés határozatainak. Mégis minden évben milliók csodálják meg a londoni British Museumban. Legalábbis egyelőre – Egyiptom ugyanis nagyon szeretné visszakapni.

BRITAIN-EGYPT-FRANCE-ARCHAEOLOGY-LINGUISTICS-HISTORY Fotó: AMIR MAKAR Forrás: Europress/AFP/AMIR MAKAR

Három nyelven ugyanaz a szöveg került a kőre. Fotó: Europress/AFP/Amir Makar

És hogy van-e rá reális esélyük? Az ELTE Egyiptológiai Tanszékének oktatója szerint erre nehéz választ adni. Ő is emlékeztetett arra, hogy az angolok arra hivatkoznak: a tárgy hadizsákmány, így jogosan van náluk. 

Ettől függetlenül, hogy Egyiptomnak erkölcsi joga van rá, az szerintem vitán felül áll. Egyébként nem példátlan, hogy visszaadtak már olyan tárgyakat, amelyeket kétes jogi körülmények között vittek el

– teszi hozzá.

Féltve őrzött kincs 

Korántsem ez volt az első alkalom, hogy Záhi Havássz megpróbálta visszaszerezni a rosette-i követ, illetve más tárgyakért, például a Berlinben kiállított Nofertiti-portréért vagy a párizsi Louvre-ban őrzött danderai zodiákusért is bejelentkezett. Az ötletet először éppen húsz éve vetette fel, de meglehetősen hűvös fogadtatásra talált. Később már annyival is beérte volna, ha a kairói Nagy Egyiptomi Múzeum megnyitására – amelyre még mindig nem került sor – néhány hónapra kölcsönadják. 

Úgy tűnik, hogy a British Museum azóta sem hajlik arra, hogy visszaszolgáltassa egyébként több ezer darabos egyiptomi kiállításának leghíresebb tárgyát.

A petíció hírére mindössze azzal reagáltak, hogy még nem érkezett hivatalos megkeresés hozzájuk, illetve nagyon fontos számukra az együttműködés az egyiptomi kollégákkal. Korábban, 2002-ben hasonló görög igényekre a világ negyven vezető nyugati múzeuma közös nyilatkozatban azzal védekezett, hogy „a múzeumok nem csupán egyetlen népet, de minden embert szolgálnak”, és hogy „ideje lenne nem hátrafelé a múltba, hanem előretekinteni”. Akkoriban egy holland múzeumigazgató azzal érvelt, hogy őket is kirabolta Napóleon, mégsem követelik vissza a műtárgyakat a Louvre-ból.

Minden egyiptomi ismeri 

– Máig emlékszem arra, ahogy kilencévesen a történelemtanárom Egyiptom múltjáról mesélt. Elmondta, hogy miért készítették a piramisokat, a múmiákat, hogy mit hittek a túlvilágról. És hogy mindezt a rosette-i kő miatt tudjuk, amelyet elvettek tőlünk. 

Ezt minden gyereknek megtanítják, bármelyik egyiptomit megkérdezi, ismerni fogja a rosette-i kő történetét

– magyarázza Esszam Akel, a White Shark Travel egyiptomi utazási iroda társtulajdonosa. 

Elmondása szerint még soha nem járt Londonban, csak felvételeken látta a rosette-i követ, de így is sajátjának érzi, ezért támogat minden kezdeményezést a visszaszerzésére. De túl sok reményt nem is fűz ehhez. 

– Nem látok arra sok esélyt, hogy a britek vissza fogják adni. Nem vagyunk elég erősek, hogy érvényesítsük érdekeinket – panaszolja. 

Az egyiptomi üzletember egyébként elfogadhatatlannak tartja a gyarmatosítást, de a megszállókat nem sorolja egy kalap alá. Szerinte a törökök nem adtak semmit Egyiptomnak, de amit lehetett, elvettek, a franciák nem maradtak sokáig, az angol uralomban viszont nem volt minden rossz, először barátsággal érkeztek.

Záhi Havássz sajtótájékoztatója Dzsószer fáraó piramisánál. Fotó: Europress/AFP/Khaled Desouki

Záhi Havássz kezdeményezése mögött az sem elhanyagolható szempont, hogy a világhírű ókori kincsekkel minél több turistát vonzzanak az országba. Egyiptomban a turizmus adja a bruttó hazai termék (GDP) 10-15 százalékát, a látogatók száma 2019-ben már meghaladta a 13 milliót, és sokan legalábbis részben a történelem miatt érkeznek. A koronavírus-járvány az idegenforgalmat is visszavetette, de lassan kezd talpra állni az ágazat.

A történelem is vonzza a turistákat

– A nyitást követően lassan ugyan, de elkezdtek visszatérni az utasok. Majd szinte megszámlálhatatlanul özönlöttek, így meg is dupláztuk a forgalmunkat – számol be Bolubas Brigitta, a White Shark Travel magyar társtulajdonosa is. És hogy valóban eladható-e a történelem? Ő úgy tapasztalja, aki először jár Egyiptomban, az általában a kairói piramisokra, a luxori sírokra és templomokra kíváncsi.

Viszonylag kevesebben áldoznak a történelmi túrákra.

Vagy ha költenek is, akkor a legolcsóbb utakat választják, ami csalódás lesz számukra. Nem győzzük hangoztatni, hogy mennyire fontos itt is a minőséget választani, mert szélsőségesek a piaci kínálatok, és nem mindenkinek azonos az üzleti célja – mondja. Brigitta szerint a Vörös-tenger partján fekvő Hurghadába az emberek többsége a tengerpart és a napsütés, na meg az all-inclusive ellátás miatt érkezik.

Philae temploma sem a legnépszerűbb turisztikai látványosság. Fotó: Europress/AFP/Stephane Frances

Ettől függetlenül a kairói kormány mindent megtesz, hogy az ókori egyiptomi kultúrával is az országba csalogassa a külföldieket. Egymást érik a szenzációs, történelmi jelentőségű felfedezések, amelyeknek egyik arca éppen a foltos ingével és kalapjával kicsit Indiana Jonest idéző Záhi Havássz. A sztárrégész éppen nemrégiben jelentette be, hogy ismeretlen alagútra leltek az egyik gízai piramisban. Óriási visszhangja volt annak is, hogy néhány éve Szakkarában 27 érintetlen, legalább 2500 éves szarkofágot találtak.

Előtte pedig az „évszázad felfedezésének” nevezték azt a harminc, legalább háromezer éves szarkofágot és múmiát, amelyekre Luxor közelében bukkantak. Az egyiptomi antikvitásminisztérium immár arra is ügyel, hogy a tudományos szenzációknak meglegyen a megfelelő sajtóvisszhangjuk is, az egyik szarkofág kinyitását élőben közvetítették az interneten.

De az ismeretterjesztő csatornák műsorán és a filmszolgáltatók kínálatában is egyre több az ókori Egyiptomról, sőt kifejezetten a régészeti feltárásokról szóló dokumentumfilm.

Mesés kincsek a homok alatt

Az egymást érő szenzációs bejelentésekkel kapcsolatban Irsay-Nagy Balázs arra mutat rá, aligha marketingfogásról van szó, mint inkább arról, hogy az egyiptomiak az elmúlt 10-15 évben sokkal hatékonyabban és tudatosabban kihasználják a kommunikációs lehetőségeket:

– A kutatások valójában hosszú évtizedek óta töretlenül zajlanak, a legutóbbi megszakítás a második világháborúban volt – mondja. A leletek most már viszont nem mennek sehova. Az egyiptológus elmondása szerint ugyan az ásatások finanszírozása, illetve az ott dolgozó csapatok jelentős része nemzetközi, minden talált tárgy az országot illeti. Nem jelentenek ez alól kivételt a magyarok sem, akik jelenleg Egyiptom déli részén, Luxorban – az egykori Théba – található elit temetők három helyszínét tárják fel.

A szakember szerint attól sem kell félni, hogy a sivatag homokja ne rejtene még mesés kincseket. 

– A régészeti kutatás mindig viszonylag kicsi területekre összpontosított. Például Luxort viszonylag jól ismerjük, mégis újabb és újabb szenzációs leletek bukkannak fel. És közben vannak olyan területei Egyiptomnak, ahol nagyon keveset dolgoztak idáig. Amit például Szakkarában találtak az egyiptomi kollégák, az lélegzetelállító! – mondja a kutatások jövőjéről. Emlékeztetett arra is, hogy nem csupán térben, de időben is korlátozott a kutatás, hiszen az egyiptológia – ha a rosette-i kő megfejtését számoljuk – alig 201 esztendős, sokkal fiatalabb az európai régészetnél. – Ami Egyiptomot megkülönbözteti a világ többi részétől, hogy a rendkívül száraz sivatag nagyon jól konzervál: nemcsak a fémek és csontok maradnak meg, de olyan anyagok is, mint a fa és a textil.

Borítókép: Minden évben milliók csodálják meg a rosette-i követ a British Museumban (Fotó: Europress/AFP/Amir Makar)