A divatszakma állítása szerint azok a legjobb modellek, akik elfogadva az öregedést, a kamera elől átülnek a kamera mögé. Viszonylag ritka az ilyen karrier, Hollywood most egy Lee Miller életéről készült új Kate Winslet-filmmel kíván tisztelegni a hasonló életutak előtt. A mozikba decemberben érkező alkotást nemcsak a film- és divatrajongók, de a politika iránt érdeklődők is várják. A divat és a politika ugyanis régóta kéz a kézben jár.

Joseph Nye amerikai professzor a nyolcvanas években osztotta fel a politikai befolyásolás eszközeit puha és keményvonalas technikákra, amelyben a kultúra tipikusan az előbbinek, míg a katonai és gazdasági szankciók az utóbbinak számítanak. A puha hatalom lényege az ország vonzó tulajdonságainak kidomborítása. A koncepció Amerika-központú, valóban létezik az amerikai film-, zene- és divatipar befolyásoló szerepe. A keleti országok, mint Kína, korábban a Szovjetunió vagy a legutóbbi presztízs sport- és építészeti projektek kapcsán Szaúd-Arábia már kevésbé tudják alkalmazni a puha hatalom kereteit.
Propaganda és divat
– A divat mindig meghatározta a társadalmat, óriási hatással volt az emberek életére és a politikára. Minden korszaknak megvolt a maga divatja. Tradicionálisan Párizs a központ, de a XX. századi változások és a világháborúk nyomán Európa gazdaságilag, politikailag és katonailag kimerült, ezért is került át a centrum az Egyesült Államokba – magyarázza Nógrádi György, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója.
A folyamat a második világháború idején vált egyértelművé, amikor a nagy amerikai divatlapok már nemcsak a tengerentúl öltözködését, de Európa életvitelét is meghatározták. A Vogue-ot a születésétől fogva körbelengi a hatalom. Az alapító Arthur Turnure mindenáron meg akarta őrizni az amerikai századelő csillogását és a New York-i elit hegemóniáját, ezért olyan lapot hozott létre, amely a kék vér elsőbbségét hirdette a pénzarisztokráciával szemben. Bár a Harper’s Bazaar elegáns női magazinként 25 évvel megelőzte, mégis a Vogue lett az a divatlap, amely meghatározta, hogyan viselkednek a felsőbb körök tagjai, illetve mit jelent nőnek lenni az adott korszakokban.
Az európai, majd később a közel- és távol-keleti inkarnációk is folytatták a hatalmi összefonódás gyakorlatát, a leglátványosabban a második világháború alatt a brit Vogue, amely a főszerkesztő Audrey Withers későbbi bevallása szerint minden héten tartott megbeszélést a propagandaügynökségként is szolgáló brit információs minisztériummal.
Mivel a férfiak a fronton harcoltak, nők helyettesítették őket az iparban és a mezőgazdaságban, amit a divatnak is figyelembe kellett vennie. Ráadásul az általános hiány miatt anyagból és cérnából is alig akadt, ezért meg kellett győzni a nőket, hogy csinos az egyszerű szabásvonal és a rövid, könnyen kezelhető, munkahelyi balesetet nem okozó haj. Utóbbit főként Deborah Kerr és Coral Browne színésznők szerepeltetésével lehetett elérni.