Újra összeállnak a kilencvenes évek szupermodelljei

Kevés olyan maradandó fénykép van a divatvilágban, mint Peter Lindbergh német divatfotós 1990-es felvétele az öt szupermodellről. Négyük 33 évvel később ismét együtt pózol a Vogue szeptemberi kiadásában. Az év legfontosabb magazinszáma azonban hiába kíván reflektálni az elmúlt három évtized változásaira, a Photoshop elmossa a különbségeket. Mit üzennek a szupermodellek ma?

PARIS, FRANCE - SEPTEMBER 27: A model walks the runway as Anna Wintour watches on during the Chloe show as part of the Paris Fashion Week Womenswear Spring/Summer 2019 on September 27, 2018 in Paris, France. (Photo by Kristy Sparow/Getty Images for Chloe) Fotó: Kristy Sparow

A divatév kezdete

Mindez azért fontos, mert a divatév nem januárban, hanem szeptemberben kezdődik, amikor az iskolakezdéssel összehangolva a női vásárlók igyekeznek beszerezni új szettjeiket. 

Nemcsak a Vogue, hanem az összes divatmagazin számára tehát a legfontosabb szám a szeptemberi, mivel ekkor gyűjthetik be a legtöbb reklámot. A ruha- és cipőcégek, a kozmetikai vállalatok ekkor hirdetik meg legújabb termékeiket, a magazinok cikkei pedig a következő időszak trendjeit vázolják fel, köztük nemcsak az ősziekkel, hanem előrevetítve a tavaszi–nyári divathetek viseleteit is. 

A szeptemberi lapot már októberben elkezdik tervezni a legnagyobb lapok. A folyamatot R. J. Cutler tette halhatatlanná A szeptemberi kiadás című 2009-es dokumentumfilmjében, amelyben a főszerkesztő, Anna Wintour szinte emberinek tűnik, az egyszerű halandó pedig olyanok munkáját is megismerheti, mint az akkor kreatív igazgatóként dolgozó Grace Coddington. A film a 2007-es, 840 oldalas szeptemberi szám születését követi végig.

A leghosszabb magazin 2012-ben született, ez 916 oldalas volt és 2,3 kilót nyomott, de az első több mint száz oldalon csak hirdetés szerepelt. A 2023-as kiadás nem ennyire vaskos, de a hirdetések megmaradtak, illetve az üzenetük is. Hiába szerepelnek ugyanis a címlapon a nyolcvanas–kilencvenes évek sztárjai, a hirdetések a fiatal, aktivista modelleket vonultatják fel. Kaia Gerber– aki Cindy Crawford lányaként ma az egyik legkeresettebb a szakmában – és Bella Hadid pozitív üzeneteket közvetítenek, hiszen az irodalom szószólói. De létezik plus size és LMBTQ-aktivista modell is, közös pontjuk, hogy mindannyian ránc nélküli, ragyogó bőrű fiatalok.

Woke és Photoshop

Az elmúlt harminc éveben a divatvilágban bekövetkezett inkluzivitás ugyanis nem jutott el odáig, hogy az idősödés felett napirendre térjen. 

Crawford, Turlington, Evangelista és Campbell hiába pózolt két napon keresztül Manhattanben Rafael Pavarotti kamerája előtt, az elkészült képek nem valódi ötvenes arcukat mutatják meg.

 Természetesen a smink és a világítás mindenkin sokat változtat, de az igazi varázslat a számítógépen történik. A Vogue Instagram-oldalára számos komment érkezett, hogy ideje volna „hagyni, hogy a nők megöregedjenek”, illetve hogy minek kellett „obszcén mennyiségű, személyiséget eltüntető Photoshopot” használni. Hiszen ha korábbi „istennőszerű” szupermodellek számítógépes utómunkára szorulnak, „akkor milyen remény marad nekünk, többieknek?”

Valójában úgy tűnik, hogy míg a divatvilág elvileg a politikai korrektség szószólója, szeretné tágítani az emberek látásmódját, felhíva a figyelmet marginális problémákra, valójában nem tud szabadulni a divat valótlanságának vádjától. Anna Wintor és a szám társszerkesztője, a brit Vogue főszerkesztője Edward Eninful mentségére szolgál, hogy ez a fajta kettősség a filmvilágban is létezik. A progresszív ügyek szószólójaként tartott Netflix például a Sherryl Woods regényeiből készült Édes magnóliákban egykorúvá tette a főszereplőnőt és annak új szerelmét, amikor a regényekből egyértelműen kiszámolható, hogy a főszereplő a negyvenes évei elején járhat, amikor beleszeret a fia baseballedzőjébe, akiről tudjuk, hogy harmincéves. A politikai korrektség tehát nem terjed ki a kor kliséinek lebontására sem a vásznon, sem a magazinok címlapján.

A sikert ugyanakkor hitelesen ünnepli az szám. És érdekes módon – némileg szembemenve a woke narratívával – nemcsak az üzleti eredményeket (Cindy Crawford a visszavonulása óta számos milliárdos céget alapított, Evangelista, Turlington és Campbell gyerekek vagy éppen feltörekvő tervezők sikeres támogatói), hanem a hosszú házasságot is elismeri a lap. Crawford és Turlington évtizedek óta éli Malibuban és Hamptonsban az amerikai családok fehér léckerítéssel szegélyezett álmát. Ez pedig egészen különleges egy olyan közegben, amelyet a fogyókúráról, a drogokról és a 24 órás munkarendről ismerünk.

Borítókép: Anna Wintour a Chloé divatbemutatóján 2019-ben (Fotó: Kristy Sparow)