Ezért uralja a világot az angol

Nincsen többé értekezlet, csak meeting.

Az angol a világ eszperantója. Ez a szentenciaszerű mondat két tételt foglal magában. Egyrészt azt, hogy az angol világnyelv, lingua franca, másrészt azt, hogy az eszperantónak ezt a szerepet nem sikerült betöltenie. Ez utóbbinak feltehetően az az oka, hogy az eszperantó mögött sosem állt komoly politikai és gazdasági erő, valamint nincs saját szépirodalma, kultúrája. Az angol nyelv térhódításának fő mozgatórugója a globalizáció, azonban ez fordítva is igaz: az angol nyelv a maga eszközeivel hozzájárul a globalizáció kiszélesedéséhez. Világnyelv természetesen létezett korábban is, például a latin, amely az ókorban évszázadokon át egyeduralkodó volt a Római Birodalom sikeres hódításainak köszönhetően. Persze a világnyelv fogalom ekkor korlátozottan értelmezendő, a latin jórészt Európa határain belül volt meghatározó.  

Van határa az angolszász dominanciának? Fotó: Pexels

Az angol nyelv annak köszönheti, hogy a globális kommunikáció nyelve, hogy az Egyesült Államok, valamint Nagy-Britannia politikai, gazdasági, kulturális szempontból meghatározó és erős. Kik beszélnek angolul? Mindenekelőtt nyilvánvalóan azok, akiknek ez az anyanyelvük: az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, Írország, Ausztrália, Új-Zéland lakosai. Másodsorban az egykori gyarmatok, például India, Pakisztán, Dél-Afrika, Zimbabwe vagy Guyana lakosai. Ezekben az országokban a lakosság egy része az anyanyelve mellett úgynevezett közvetítő, második nyelvként használja. Szokták ezt pidgin (pidzsin) nyelvnek nevezni, ami a közvetítő nyelv szerepét tölti be, és második nyelvként elsajátított kevert nyelvet jelent. 

Harmadrészben az angolt mint idegen nyelvet tanulók és beszélők említendők meg körülbelül hetven országban. A Myers-Scotton-hógolyóeffektus szerint minél többen tanulnak egy nyelvet, az annál hasznosabbá válik, és minél hasznosabb ez a nyelv, annál többen akarják megtanulni. Medgyes Péter egy tanulmányában számadatokkal is szolgál. A világon az angol a leggyakrabban használt nyelv, 373 millióan használják anyanyelvként, viszont 1,08 milliárdnyian, azaz háromszor annyian második nyelvként. A mandarin, kínai nyelv esetében ez éppen fordítva van: az anyanyelvűek vannak döntő többségben, 929 millióan, és 198 millió embernek a második nyelve. A sorrendben ezután következik a hindi, a spanyol és a francia. Nagyon szemléletes adat, hogy a világ lakosságának több mint a fele 23 nyelven osztozik, tehát nagyon sok a kis nyelv.

Vajon jó-e az, hogy az angol nyelv bizonyos értelemben megszünteti a bábeli zűrzavart? 

Egyrészt igen, az angol nyelvű Ethnologue Languages of the World 25. kiadása szerint a világ lakossága jelenleg 7151 élő nyelven beszél. Nyilvánvalóan a kölcsönös megértés nagyszerű eszköze az angol nyelv. Ugyanakkor költséghatékony is, mivel nem kell tolmácsolni, fordítani, bár manapság már a gépi fordítások is egyre hatékonyabbak.  

Hátrányként említendő, hogy a globális nyelv nemhogy csökkentené, hanem inkább növeli az államok és az egyének közötti különbséget. Az angol világméretű terjedése jelentős mértékben hozzájárulhat más nyelvek sorvadásához. Az anyanyelv használata először bizonyos nyelvváltozatokban tűnik el fokozatosan, például különböző tudományágakban főleg az új találmányok, eljárások megnevezése csak angolul létezik. Ez azért is probléma, mert minden tudomány képviselőjének közérthetően kell szólnia a nagyközönséghez.  

Az angol szavak átvételének tehát egyrészt a hiány az oka, nincs magyar nyelvű megfelelője az új valóságelemnek, tárgynak, fogalomnak. 

Másrészt kényelem és jellembeli gyengeség. Nem figyelünk arra, hogy akihez szólunk, írunk, vajon meg fogja-e érteni a gondolatainkat. Harmadrészt presztízs az angol nyelvű szavak használata, bizonyos munkahelyeken csak meeting van, értekezlet nincs.

Borítókép: Az Egyesült Királyság lobogói (Fotó: Pexels)