Shane nem halt meg, nem is haldoklik semmilyen gyógyíthatatlan betegségben, csak kellett neki egy kis idő, ahogy néha mindenkinek
– kommentálta Barney Greenway énekes, hogy a zenekar ikonikus basszusgitárosa és legrégebbi tagja hiányzott a színpadról. Hogy nem egy zsenge fiatal együttesről van szó, azt jól példázza, hogy már Embury sem alapító tagja az 1981-es keltezésű formációnak, csak 1987-ben csatlakozott hozzájuk. Jómagam kétszer láttam őt élőben, először a Napalm Death soraiban 2007-ben a Szigeten. Itt álljunk is meg egy pillanatra: micsoda idők voltak, amikor még lehetett metált hallani a Szigeten. Itt járt először hazánkban a Tool, volt Iron Maiden, Korn, Dimmu Borgir, és még sorolhatnám, na de elég a nosztalgiából. Másodjára 2013-ban láttam Emburyt a régi Dürer Kertben a Lock Up tagjaként, ezt a death metál felé eltolt grindcore-t azóta még szívesebben hallgatom, mint a jó öreg Napalm Death-t.
Szerencsére tehát nem életem első Embury-koncertjéről maradtam le, sőt talán nem is ő volt a legnagyobb hiányzó erről a turnéról. Érkezett volna a pályafutását eredetileg Wehrmacht néven kezdett Biermacht is, akik tizennégy év óta először tértek volna vissza Európába, és mind az öt eredeti tag fellépésével kecsegtettek a szervezők. Akik szerint az együttes a turné indulásának napján lemondta az összes állomást, és azóta sem sikerült elérni őket a magyarázatért. Ez a banda egyébként is hajlamos a nagy hiátusokra: két, nyolcvanas évekbeli nagylemez után már egyszer sikerült eltűnniük a süllyesztőben, pedig a Shark Attack és a Biermacht című albumok egész jól sikerültek.
De a Napalm Death persze gyorsan feledtette a hiányzókat, különösen a bilifrizurás, mégis a punkság fogalmát kimerítő Barney Greenway, aki hozta a szokásos elementáris erejű hangját és a fertőző energikusságát. A grindcore egyik védjegye a dalok rövidsége: a Guinness Rekordok Könyvében szerepelnek a You Suffer című tétellel, ami konkrétan 1,316 másodperc hosszú, és arról a Scum nevű, kultikus 1987-es debütáló albumról származik, amin nem kevesebb, mint 28 számot daráltak el 33 perc alatt. Ezt az egyébként viccnek szánt opuszt ezen az estén is értette és értékelte a közönség. Humor ide vagy oda, a Napalm Death zenéje mindig minimalista, dalaik sosem válnak repetitívvé, nem ismételgetik ugyanazokat a szólamokat. És ezzel nehéz vitatkozni: a túl rövid mégiscsak jobb, mint a túl hosszú. A dalok tömörségének köszönhetően Greenway ráérősen oszthatta meg a punkzene hőskorából származó gondolatait háborúról, gyűlöletről és emberi jogokról, és még a köszönöm szóval is megpróbálkozott, igen szerény sikerrel. És persze a dalok között pihenniük is kellett, hiszen a grindcore nem csak szófukar, de igen gyors műfaj is, az egyébként fősodorban evező NME magazin 1988-ban a világ leggyorsabb zenekarának nevezte őket.
