– Itt az idő… Holnap megyek viricselni… – mondta Vajákos Biri, Rezeda Kázmér drága húga. – Az jó… – felelt Rezeda Kázmér, és igyekezett olyan arcot vágni, mint aki eddigi életének jelentős részét viricseléssel töltötte, s kicsit unja is már, ám ha egyszer kiadják a viricselő mesterek nagydíját, azt minden bizonnyal neki ítélik majd oda. Abban bízott Rezeda Kázmér, hogy Biri majd a maga természetességével folytatja mondandóját, s akkor ki fog derülni, mi a búbánat az viricselés.
Ám Birit sem ejtették a fejére, tudta ő, honnan fúj a szél – ráadásul vajákos is volt –, úgyhogy nem szólt többet egy árva szót sem. Csak dudorászott, és kevergette kicsit a bablevest. Bablevesben is nagyot, maradandót tudott alkotni Biri, de most nem a bableves a fő témánk, hanem a viricselés. Arról szeretnénk megtudni kicsit többet, de Biri makacsul hallgatott, s az a mosoly bujkált a szája szegletében, amit csak az vett észre, aki ismerte már vagy negyvenöt éve. Rezeda Kázmér észrevette. És kénytelen volt bevallani magának, hogy ezt a kis csatát elveszítette.
– Mi az a viricselés, hogy egyem meg a drága szívedet, édes Birikém? – bökte hát ki végül, gondosan válogatva a szavakat, külön kipingálva, kicsinosítva a mondatot „drága szívemmel” meg „édessel”, abban bízva, hogy Biri e szokatlan kedveskedéstől majd elfelejti kiélvezni a győzelmi pillanatot. De nem felejtette el. – Aztán meddig nem kérdezted volna még meg, édes Kázmérkám, hogy egyem meg a drága szívedet? – vetette oda, immár kajánul vigyorogva, Kázmér pedig bevallotta, abban bízott, hogy majd elmondja ő, azután meg abban, hogy sikerül titokban megnéznie a gúglban. De nem vált be egyik sem, így aztán hallgatja a megoldást.
Biri még kavart néhányat a levesen, sodort egy blázt, látszott rajta, most már elhatározott szándéka, hogy Rezeda Kázmér megbolonduljon a kíváncsiságtól. – Tényleg itt az idő. Évről évre hamarabb van itt az idő. Mármint a viricselő idő, de úgy is mondhatjuk, hogy az idő a viricselésre…
– Meg foglak ölni… – mondta Rezeda Kázmér, és igyekezett még jobban elrejteni azt a mosolyt a szája szélén, amit eleve csak az látott meg, aki ismerte őt legalább hatvan éve.
– Megkóstolod a levest, hiányzik-e belőle valami?
– Meséljek neked a β labializáló hatásáról? Vagy úgy általában a bilabiális zöngés spiránsokról, netán arról, mi történik a bilabiális spiránsokkal intervokalikus helyzetben?
– Nyírfacsapolás. A viricselés nyírfacsapolás – mondta Biri szinte hadarva, és látszott rajta, most tényleg meg van rémülve kicsit. Rezeda Kázmér azonnal megérezte az ellenfél elbizonytalanodását, és szenvtelen hangon folytatta: – Spirantizálódás esetén a változás eredményeként az egyszerű zárhangokból azonos helyen képzett, homorgán réshangok jöttek létre. A folyamatot a magánhangzó közi p, t és k esetében zöngésülés előzte meg…
– Tényleg nem érdekel, miért jó a nyírvíz?
– Te nekem ne magyarázz… Egy perce még a leveseddel húztad az időt. Jótett helyébe jót várj… Amúgy ezt húztam államvizsgán. Mai napig rémálmaim vannak róla…
– Egyezzünk ki döntetlenben.
– Rendben. Szóval, akkor, mi ez a viricselés?
– Kora tavasszal, de még szigorúan rügyfakadás előtt lehet viricselni. Megfúrjuk a nyírfát, a lyukba beleteszünk egy csövet, bodzafából a legjobb, de ma már úgysem szabadulhatunk a műanyagtól, a cső végére rákötünk egy üveget, és abba belecsepeg a nyírfa nedve. A nyírvíz. Egy éjszaka akár fél literhez is hozzájuthatunk. Ha van elég nyír a környéken, akár tíz liter is lehet a viricselés végére.
– Eddig értem. És mire jó a nyírvíz? Nem mérgező?
– Hülye vagy? A világ legegészségesebb dolga! Tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal. És ha viricselek, mindig úgy érzem magam, mint egy vogul vagy egy osztják, tiszta hanti-mansi érzés, mintha a tajgán lennék, ahol „áll egy ifjú nyírfa a réten, virágfürtös nyírfácska a réten”…
– Dúúúúli-dúúúúl balajka…
– Pontosan.
Összenevettek.
– De miért nem orosznak érzed magad?
– Mert annyi ásványi anyag azért nincs benne.
– És a fának nem lesz baja ettől a viricseléstől?
– Nem. Utána betömöd a lyukat egy kis méhviasszal és kész. De azt mondják, ha csak beleteszel egy levágott nyírfaágat, az is jó, mert megered. Elpusztíthatatlan a nyírfa…
– Mondom, hogy orosz…
Összenevettek megint.
– Na, és mi van benne pontosan? Abban a nyírvízben?
– Hát sok minden. Kész patika. Van benne kálium, kálcium, magnézium, réz, cink, mangán, szelén, minden.
– Szelén… Ó, hugi, a szelén a kedvencem! Mindig úgy képzeltem, hogy a szelén a Mengyelejev-féle periódusos rendszer legalján üldögél, a leghátsó sorban, kantáros rövidnadrágja van, soha senki sem játszik vele, és esténként sírdogál, mint az öreg, rövidlátó hangya a kesztyű kisujjában… Nagyon szerény a szelén, na, és ebből következően jóságos. Úgyhogy, ha tényleg van a nyírvízben szelén, akkor meg fogom kóstolni.
– Tényleg… – mondta Biri kissé bizonytalanul, majd babrált kicsit a telefonján, és olvasni kezdett: „A szelén egy nemfémes elem, amelynek a rendszáma 34 és a vegyjele Se, nyelvújításkori neve reteny. Az oxigéncsoport eleme, tulajdonságai a kénéhez és a tellúréhoz hasonlóak. Több allotrop módosulata is ismert. Ezek közül a két legjelentősebb neve vörös szelén és szürke szelén. A vörös szelén a kénre hasonlít, a szürke szelén néhány tulajdonsága már a fémekre emlékeztet. A szürke, fémes jellegű módosulat félvezető tulajdonságú. A szelén nagy mennyiségben mérgező, de kis mennyiségben szüksége van rá a szervezetnek. A szelén név a Hold görög nevéből, szelénéből származik. Jöns Jakob Berzelius nevezte el, utalva arra, hogy a szelén ugyanúgy kísérője a tellúrnak, mint a Földnek a Hold. Az antioxidánsként is ismert szelén hozzájárul az immunrendszer erősségének fenntartásához. Fontos szerepet játszik a mentális frissesség megőrzésében és a termékenység fenntartásában (mindkét nem esetében). Hozzájárul a pajzsmirigy optimális működéséhez, a pajzsmirigyfunkció és az immunválasz egyensúlytalanságainak korrigálásához, a szelén továbbá különösen hasznos nyomelemként alkalmazható az ízületi gyulladások kiegészítő kezelésében is.”
– Így is jó. De mikor lettél te ilyen földhözragadt? Bár az a reteny, az tetszik…
– Nem vagyok földhözragadt, csak a gúgli a barátod. Ezt hallgasd meg!
És Vajákos Biri tovább olvasott: „A nyírvíz gyógyhatásai: ioncsere-képessége egyedülálló, segít a szervezet belső egyensúlyának visszaállításában, támogatja a vizeletkiválasztó rendszert és az emésztőszervrendszert, felgyorsítja az anyagcserét, ezért a testsúlykontroll során sikerrel alkalmazható, gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatással bír, golyva, tüdőbaj, vesebántalmak esetén segít, vértisztító hatású, ízületi kopások és reumás fájdalmak enyhítésére alkalmazható, energetizál, vitalitást nyújt a szervezetnek, erősíti az immunrendszert, tisztítja a nyirokrendszert, csökkenti a hisztamintermelést, így az asztmás, allergiás tüneteket is, egyes összetevői antioxidánsként szolgálnak, méregtelenítő és lúgosító hatása bizonyított. A favizet számos módon és célra felhasználhatjuk, mivel nagyon sok olyan összetevőt tartalmaz, melyek az emberi szervezetre is kedvező hatással vannak. Nyers formában, belsőleg fogyasztva kifejezetten jó alapját jelentheti tavaszi méregtelenítő léböjtkúráknak, míg külsőleg bőrproblémák, túlzott zsírosodás esetén is hasznosíthatjuk. Erjesztett formában gyógynövények kivonatolására is alkalmas, de kozmetikumoknak is izgalmas összetevője lehet.”
Rezeda Kázmér elmélyülten, sőt egyre elmélyültebben hallgatta húgát, s közben, szinte észre sem vette, de vogul vadásszá változott. Odafönt járt, messze északon, a tajgában, végtelen pusztában, testét állatbőrök fedték, hideg volt a szél, de már tavaszodott, és ment Rezeda Kázmér, a rettenthetetlen, kezében félelmetes vadászfegyverei, egy kipucolt bodzaág s egy Klein Bosch elemes kézifúró és csavarhúzó (cikkszám: 8567 KN, tömeg: 515 gramm, márka: Klein, szállítási idő: két munkanap), ment Rezeda Kázmér, a nyírfák rémülten bújtak össze, és a nyírfaanyácskák azt súgták a nyírfalánykáik fülébe, hogy „ez a marha is inkább medvére vadászna”.
De tényleg. Bár azt is illik megfontolni, hogy a medve kevésbé alkalmas a termékenység fenntartására. S van vele még egy baj, az, hogy ha beszélgettek, gyakran félbeszakít…
