Rezeda Kázmér beült a Don Francescóba. Rendelt egy Francesco pizzát – csirkemáj és zöldborsó, lehet kacagni! –, és elbeszélgetett Ferenc úrral, a tulajdonossal.
Klein Ferenc. Őróla van szó. S erről a beszélgetésről, amelynek rendelt ideje volt.
Rezeda Kázmér elég régóta járt a Don Francescóba. Persze, ha azt mondjuk, „elég régóta”, igazából nem mondtunk semmit. Mert hát, mi az a „rég”, mi a régi, mi a régmúlt? Például, amikor még dinoszauruszok járkáltak a Mészáros utcában, az bizonyosan régen volt, de azt is hozzá kell tennünk, hogy akkor még nem volt Don Francesco, és nem volt Szilágyi Erzsébet Gimnázium sem, sőt nagyobb tétekben mernék fogadni, hogy a hely neve sem Mészáros utca volt. Akkoriban legfeljebb a Béla bácsi cukrászdája létezett csak, de ez sem teljesen biztos.
Amúgy Rezeda Kázmér esetében a Don Francesco pizzéria és a Szilágyi Erzsébet Gimnázium összefüggő dolgok voltak, s valahová ide kell elhelyeznünk Rezeda Kázmér régmúltját is.
Ugyanis Rezeda Kázmér a Szilágyi Erzsébet Gimnázium diákja volt, vagy ha úgy jobban tetszik, hát deákja, mert az „móraferencesebb” és „furfangoscintulásabb”, s akkor már mindjárt ott vagyunk a garabonciásnál is, az olyan régebbi vágású, olvasással örök szerelemre lépett, kihalófélben lévő példányok tudják, miről beszélek.
Egy szó, mint száz, Rezeda Kázmér a Szilágyiba járt, s az ő régmúltja 1977-re tehető, amikor belépett az 1/b osztályba.
Belépett, s még fogalma sem volt róla, hogy olyan helyre lépett be, s olyan emberek közé, akik a sírig el fogják kísérni, akik meghatározó szereplői lesznek életének, s lássuk be, az ilyesféle dolgok fontosak, ezeknek súlyuk van, különösképpen manapság, amikor lassan már semminek sincsen súlya, mélysége, komolysága, amikor a „közösség nélküli kommunikáció” világát éljük, szemben azokkal az időkkel, amikor még léteztek rítusok, s azok kommunikáció nélkül is közösséget teremtetettek. (Byung-Chul Han mester hiába él Nyugaton, szerencsére a Kelet embere, így vannak még érvényes gondolatai, amelyek eséllyel pályáznak némi, legalább kézalatti örökkévalóságra.)