Egyesület alakul az USA-ban a magyar–amerikai kapcsolatok erősítésére az elnökválasztást követően. A Budapesti Hírlap november 11-én azt írja: „Annak a nagy hatásnak eredményeképpen, amelyet Apponyi Albert gróf tett legutóbbi politikai körútján az amerikai közvéleményre és amelyet eredményesen fokozott a Budapesten székelő Magyar-Amerikai Társaság állandó propagandája, előkelő egyesület alakult meg New Yorkban The Hungary Society of America (Amerika-Magyarország Egyesület) címmel.” Közlik: elnökül New York állam legfelsőbb bíróságának bíráját, Victor J. Dowlingot választották meg.
„A megalakuláskor üdvözlő feliratot szerkesztett az igazgatóság a magyar kormány és Horthy Miklós kormányzó számára, amelyet küldöttség adott át Széchenyi László gróf amerikai magyar nagykövetnek a továbbításra.”
A lap a magyarok pártfogolására alakult szervezet létrehozatalát az utóbbi idők legértékesebb külpolitikai eredményének tartja. Az iratban kifejtik, hogy
ismerik kint Magyarország súlyos és igazságtalan veszteségeit, de Amerika, amely békét ígért a háborús világnak, sosem nyugodhat bele abba, hogy az ő békeígéretével megszűnt nagy háború után leigázzanak és tönkre tegyenek népeket és országokat.
Hangsúlyozzák: „az amerikai nép barátságát és szeretetét küldi az ezeréves Magyarországnak.”
Munkaprogramjukban megállapítják: „Magyarországnak olyan szellemi és gazdasági kincsei vannak minden megcsonkítottsága mellett, amelyeket hasznosítani kell az egész világkultúra javára.” Ezért nagyívű akciót kezdenek, aminek sikerére garancia az igazgatóság névsora, amelyben neves professzorok, bankárok, a kulturális élet kiválóságai találhatók.
Az igazgatóság tagja Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy is, aki a budapesti amerikai misszió vezetőjeként 1919. október elején megakadályozta, hogy a megszálló román csapatok kirabolják a Magyar Nemzeti Múzeumot.
Az egyesület „a következő esztendőben New Yorkban hatalmas arányú kiállítást akar rendezni, amelynek anyaga fel fogja ölelni a két nemzet minden közös történelmi vonatkozását Kossuth Lajos, Széchenyi István és több nagy hazánkfia emlékein keresztül a mai korig. Ebben a munkájukban természetesen minden erővel támogatja testvérintézetét a Magyar-Amerikai Társaság és vele kapcsolatban múzeumaink, magánosok és az egész magyar társadalom.”
Budapesten felállítják emellett az Amerikai–Magyar Intézetet, amely a The Hungary Society of America tisztségviselőin keresztül informálja majd az amerikai közvéleményt a magyarországi művészeti, társadalmi és gazdasági eseményekről, mintegy végrehajtó szerveként a két testvéregyesületnek,
El akarják törölni a az októberi forradalom kezdetén meggyilkolt gróf Tisza István miniszterelnökről való megemlékezést Kiskunfélegyházán, ami országszerte nagy felhördülést vált ki. A Budapesti Hírlap november 11-én úgy fogalmaz: „Ennek a városnak a képviselő-testülete elhatározta, hogy a Tisza István gróf emlékének megünneplése tárgyában a múlt évben hozott közgyűlési határozatot hatályon kívül helyezi. Megokolása az indítványnak, hogy az akkori közgyűlés, mely a kegyeletes határozatot hozta, nem képviselte Kiskunfélegyháza lakossága többségének a bizalmát.” Rámutatnak:
az a közgyűlés, „amely ezt az ünnepet eltörli, bizonyos erkölcsi szolgálatot tesz öt bitang gazembernek, öt válogatott gyilkosnak, aki fegyverrel a kezében rátört egy emberre és most a megérdemelt fegyház kenyerét eszi vagy elmenekült az akasztófa alól.”
Emlékeztetnek: „Félegyházán állították fel az oláhok által száműzött Petőfi-szobrot. Kiskunfélegyháza határozata igazat ad az oláhoknak és a cseheknek és a szerbeknek, akik lerombolják a Kossuth-szobrokat és megcsúfolják egyéb történeti műemlékeinket. Mert
hogyan haragudhatnánk ezekre a kép- és oszlopromboló idegenekre, amikor a színmagyar, a magyarságára büszke kun város nem tudja elviselni, hogy falai közt egy napon, ünnepi ülésben, szónoklattal megemlékezzenek egy magyarról aki a nagyok közé tartozott, aki életét, zsenijét és lelki nyugalmát az ország szolgálatának szentelte,
aki ― ha más politikai hite volt is, mint a kun város többségének ―, bátran, csodásan, férfiasan vette a halált a hazáért, e haza felforgatóinak átkozott kezétől.” A november 13-i Az Est szerint a T. Házban a város képviselőjeként az ellenzéki Horváth Zoltán azzal érvel: ha mégis megtartották volna a gyászközgyűlést, „senki sem garantálta volna a nyugodt lefolyását és megtörténhetett volna az, hogy a képviselők távol maradtak volna az ülésről.”
Szerinte sokan vannak az országban, akik nem tartották hasznosnak Tisza politikáját. A 8 Órai Ujság viszont november 13-án úgy vélekedik: ezekből a szavakból „félreérthetetlenül kicsendül a sunyi szándék, hogy igazolni próbálják az októberi forradalom minden gyalázatosságát, hogy felmentést szerezzenek azoknak a romboló törekvéseknek, melyek a politikában, irodalomban, a társadalmi élet fórumain egyre nyíltabban kísérleteznek Károlyi Mihály örökének átmentésével.”
Horthy Miklós ellen újabb merényletet terveztek ― közli a Friss Ujság november 12-én. Azt írják: „Csak nemrég ítélkezett a bíróság Sztaron Sándor fölött, aki merényletet akart elkövetni Horthy Miklós kormányzó ellen. A rendőrség most újabb merénylettervre jött rá. Hatvanban egy betörésnél tetten érték Kertész István 29 éves lakatoslegényt, akinek a holmijai között kommunista röpiratokat találtak.” A rendőrségi kihallgatások során bevallja: „a loebeni kommunisták hosszabb tárgyalás után megegyeztek vele, s a végén kezébe nyomtak 3000 svájci frankot, öt tojásgránátot és egy hatalmas lovassági ismétlő pisztolyt.
Bemutatták őt két férfinek és azzal az utasítással küldték Budapestre, hogy Horthy Miklós kormányzó ellen merényletet kövessen el.
A rendőrség a háttérben álló külföldi anarchista csoport tagjairól adatokat szerez be.
A váratlanul elhunyt Nagyatádi Szabó István helyére a kisgazdák Mayer Jánost választják
― számol be róla a Pesti Hírlap november 12-én. Ezzel Bethlen István miniszterelnök kifejezett kívánságát is teljesítik, hogy olyan politikus töltse be a vezetői posztot, aki „a kormány és az Egységes Párt kisgazda csoportja között az összeköttetést közvetíti.”
