Az „örök szépíró” jiddisül diktált

Isaac Bashevis Singer esszékötetéből új oldaláról ismerhetjük meg az írót. Könyvrecenziónk.

Isaac Bashevis Singer, 1978. Fotó: Louis MONIER

– Amikor megszülettem, anyám megkérdezte a bábát: „Fiú vagy lány?” Mire a bába azt válaszolta: „Író.” Ez az esemény 1903-ban történt – írta Isaac Bashevis Singer 1983-ban megjelent novelláskötete bevezetőjében. Ez igazán jellemző bonmot a huszadik század egyik legkülönösebb írójától, akinek még a születési dátuma is rejtély. A vele foglalkozó irodalmárok többsége szerint 1904. július 14-én született, mások szerint 1902. november 21-én, valószínűbb azonban, hogy valójában 1903. november 11-én jött világra (a magyar nyelvű Wikipédia is ezt adja meg). Az viszont biztos, hogy egy Varsó közeli kisvárosban született, és fiatal korától 1935-ig a lengyel fővárosban élt, amely az ország nagy részével együtt az Orosz Birodalomhoz tartozott, s 1918-ban (éppen november 11-én) szerezte vissza önálló, független államiságát. 

A születési időpontnál és helynél azonban fontosabb, hogy Singer mélyen vallásos zsidó családban nevelkedett, apja és nagyapja is rabbi volt. 

Otthonunk a Tóra és a szent könyvek háza volt. Más gyerekeknek játékaik voltak. Én apám könyvtárának köteteivel játszottam. Írni kezdtem, mielőtt ismertem volna az ábécét. Fogtam apám tollát, tintába mártottam, és firkálni kezdtem

— így emlékezett vissza a 60-as évek elején írói pályája kezdetére. Kicsi korától hallgatta szülei történeteit a zsidó népi hitvilágban szereplő szellemekről, híres rabbik csodatéteményeiről, s korán olvasni kezdte a zsidó vallási könyveket, a kabbalista irodalmat is (ami életre szólóan a legnagyobb hatással volt rá), valamint nagy orosz, német, francia, amerikai írók regényeit, elbeszéléseit – mind jiddisül. Singer anyanyelve ugyanis ez a németből származó, arámi, héber, ófrancia és (Kelet-Európában) szláv elemeket is tartalmazó keveréknyelv volt, amelyen az egyszerű zsidók beszéltek. Singer fiatalon eldöntötte, hogy jiddis nyelven fog írni, amely az askenázi zsidók nyelve volt a száműzetésben, és nagyon megfelelt nem csupán az ő mindennapi tapasztalatainak, de a szellemének is. 

Azért ragaszkodom a jiddishez, mert ez a nyelv fejezi ki a megváltáshoz fűzött reményemet 

– írta egyik esszéjében, hozzátéve, hogy a jiddis irodalomban, amelyet nemzedékeken át lebecsültek, a zsidó szellem, bölcsesség és folklór páratlanul nagy kincsei rejlenek. 

Az 1935-ben Lengyelországból (szintén író bátyja után) az Egyesült Államokba kivándorló Singer leginkább regény- és novellaíróként ismert, általában az elbeszélés, történetmesélés, mesemondás mesterének tartják – így méltatták az 1978. évi irodalmi Nobel-díj odaítélésekor is, és így ismerik a hazánkban megjelent regényei és elbeszélései alapján.

Nemcsak témái, de alkotói módszere is különleges volt: először jiddisül írt és publikált, majd munkatársak és szerkesztők segítségével angolra fordította önmagát. Több mint hat évtizedet felölelő pályáján hihetetlen mennyiségű szöveget produkált ezen a két nyelven. 

Forrás: lira.hu

Kevésbé ismert, hogy az 1960-as évek elejétől szinte élete végéig (1991) sok száz esszét helyezett el számos újságban, folyóiratban, magazinban, antológiában. Ezekben a művészetről és irodalomról, a jiddis kultúráról és a zsidó vallásról, szellemről, történelemről, továbbá a saját filozófiájáról, vallásfelfogásáról és írói credójáról szóló gondolatait fogalmazta meg. Bár élete végéig tervezte, hogy ezeket összegyűjti és könyvben kiadja, ez sosem sikerült. Ezt a hiánypótló munkát David Stromberg végezte el, aki évtizedes projekt eredményeként megszerkesztette és 2022-ben közreadta Singer esszéinek reprezentatív gyűjteményét, amit a Park Kiadó jóvoltából immár magyarul is olvashatunk. Az izgalmas szellemi csemegét kínáló kötetből a világhírű írót – akinek szemében „Isten az örök szépíró”, mi pedig az Úr által írt regény szereplői és olvasói is vagyunk – új oldaláról ismerhetjük meg. (Isaac Bashevis Singer: Régi igazságok és új klisék. Park Könyvkiadó, Budapest, 2024, 280 old.)

Borítókép: Isaac Bashevis Singer (Louis Monier/Gamma-Rapho via Getty Images)