Burkolt vallomások tára Szakolczay Lajos új könyve

Új kötettel jelentkezett Szakolczay Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész, kritikus. A Szabadság-tű című gyűjtemény értékes esszéket, kritikákat, levelezéseket és naplóbejegyzéseket egyaránt tartalmaz, így eligazodási pontot jelent az irodalomban jártas olvasóknak és azoknak is, akik érdeklődnek az irodalom iránt.

Szakolczay Lajos irodalomtörténész. Fotó: Teknős Miklós

Aki számít a magyarországi és a határon túli magyar irodalomban, az mind feltűnik Szakolczay Lajos Szabadság-tű című vaskos könyvében. Vagy úgy, hogy elmeséli barátságuk történetét vagy úgy, hogy az irodalomban betöltött szerepét méltatja. Mert Szakolczay Lajos nagyon ért ahhoz, hogy elemezzen és mélyebb összefüggéseket, történelmi eseményeket, irodalmi trendeket láttasson, érthetővé, sőt átélhetővé tegyen.

Forrás: Prae kiadó 

A Szabadság-tű kivételes irodalmi „lexikon”. Olvashatunk benne folyóiratokról, színdarabokról, költőkről, írókról és életutakról, amelyek keresztezték egymást. Az olvasó figyelmét először az Erdélyi Helikonról és Dsida Jenő egészen fiatal korában megmutatkozó költői tehetségéről szóló rész ragadja meg. De Szakolczay megemlékezik a Szondi György által alapított Napút folyóiratról is, amely szerinte megkerülhetetlen:

Ami más folyóiratban nincs, az mind benne van. Kiegészítő és teremtő szelleme letagadhatatlan. 

Emellett az 1989. november 2-án elindult független irodalmi, társadalmi, kritikai lapról, a Hitelről is olvashatunk.

Levelek a kortársaktól 

A kötetből kiemelkednek az irodalomtörténész levelei, amelyek egyfajta vallomások: „Négy és fél évtized szerkesztőként, szerkesztő-mindenesként az irodalomban nem kis idő. Ha az ember lelkiismeretesen végzi a munkáját, egy kissé bele is fárad. Belefárad, holott évtizedekig a munka éltette/élteti. Az volt a nappala, az éjjele, a gyönyörűsége. Könyvvel, kézirattal feküdt és kelt, s ha jobb dolga nem akadt, pihenésül szintén az olvasást választotta. Meg az írást. A szem- és léleknyitogató cselekedetet. Mert írni annyi, mint megismerni önmagunkat.”

Az utolsó mondat Szakolczay Lajos ars poeticája is lehetne. Ugyanis a hatalmas irodalmi (és színházi) ismeretanyag mellett az irodalomtörténész személyisége és több évtizedes munkássága is kirajzolódik.

Cs. Szabó László képzőművészeti, színházi esszéiről, kritikáiról is több nagyszerű tanulmányban értekezik Szakolczay, aki szerint az esszé nem más, mint burkolt vallomás. De feltűnik mások mellett Faludy György, Sütő András, Vári Fábián László neve is, valamint 1848. március 15-e és Trianon szívbemarkoló fájdalma. Kányádi Sándorról pedig egy olyan emlékezést olvashatunk, amelyet halálára írt, és amelyből az is kiderül, hogy az irodalmi, színházi és művészi élet színe-java hol és hogyan találkozott az 1970-es években. Szakolczay szerint Kányádi erkölcsi tettet hajtott végre azzal, hogy fáradhatatlanul járta a városokat, falvakat, iskolákat, hogy a fiatalokat beolthassa a költészet, a vers, a magyar nyelv szeretetével.

A kortárs magyar költészet szerelmes verseit is vizsgálja az egyik esszében, és azon töpreng, hogy Csukás István felnőtt költeményei miért nem kaptak akkora teret, mint amekkorát megérdemeltek volna. Szentmártoni János válogatott verseiről, Lackfi János Emberszabás című kötetéről és Iancu Laura az Éjszaka a gyermek című verseskönyvéről is ír. Lezsák Sándor Nyolcvan vödör levegő című tragikus komédiáját remekműnek nevezi, s örülne, ha a színházak gyakrabban játszanák. De az idén elhunyt Szilágyi István nyolcvanadik születésnapjára is írt egy köszöntőt, amelyben leszögezi: Szilágyi a világ legnagyobb írója. A tanulmányok után igazi felüdülés a könyvheti meditációt olvasni, amelyben Szakolczay úgy fogalmaz:

A jó könyv az olvasmányélménynél több – létesszencia.

A Szabadság-tű kétségkívül tömény olvasmány, irodalomtudományi szemle és tabló, amelyet érdemes újra és újra elővenni. Szakolczay Lajos írásai egyfajta eligazodási pontot jelentenek az irodalomban jártas olvasóknak és azoknak is, akik érdeklődnek az irodalom iránt. Széles körű tájékozottsága, egyedi látásmódja és az, ahogy mindezt képes különféle műfajokban megmutatni, egyrészt formálja ízlésvilágunkat, másrészt kitágítja a szabadságtű fokát. (Szakolczay Lajos: Szabadság-tű. Prae Kiadó, Budapest, 2024., 640 oldal, 4290 Ft)

Borítókép: Szakolczay Lajos irodalomtörténész. (Fotó: Teknős Miklós)