Szilágyi István 1938-ban született Kolozsváron, a család 1940-ben Zilahra költözött, a szilágysági kisváros világa meghatározó élménye maradt. Jogi végzettséggel a háta mögött jelentette meg első írásait az Utunkban, melynek később munkatársa, 1968-tól főszerkesztő-helyettese lett. 1990-től a Helikon néven újjáalakuló irodalmi folyóirat főszerkesztője.
Első novelláskötete, a Sorskovács 1964-ben, első regénye, az Üllő, dobszó, harang 1969-ben látott napvilágot. Romániában közvetlenül a Ceausescu-diktatúra bukása után, 1990 nyarán látott napvilágot a mítoszteremtő erejű, monumentális, csaknem hétszáz oldalas nagyregénye, az Agancsbozót.
Ez a művét már a nyolcvanas években megírta, ám akkoriban a cenzúra miatt remény sem volt a megjelentetésére.
A 2011-ben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának választott Szilágyi István páratlanul egyedi hangját az MMA Kiadó gondozásában megjelent Katlanváros, Messze túl a láthatáron és A hóhér könnyei című kötetekben élvezheti az olvasó. 2010-ben a Digitális Irodalmi Akadémia is tagjai közé választotta.
Az évtizedek során a magyar irodalom olyan remekműveit tette le az asztalra, mint a Kő hull apadó kútba, az Agancsbozót és a Hollóidő, utolsó regénye, a Messze túl a láthatáron 2020-ban jelent meg.
Szilágyi István a nyugalomba vonulása után is figyelemmel követte a Helikon sorsát, bejárt a szerkesztőségbe, találkoztunk, beszélgettünk. 85. születésnapjára különszámot állítottunk össze, személyesen azonban már nem tudtuk megünnepelni vele az évfordulót. Méltósággal viselt betegség után távozott ma reggel
– összegezte a neves lap.
Szilágyi István Kossuth- és József Attila-díjas írót, a nemzet művészét a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) saját halottjának tekinti.
A Nemzet Művésze címmel is kitüntetett szerző életművének állít emléket az M5 kulturális csatorna a 19 órakor kezdődő Nagyok című, kétrészes portréműsorral, a Kossuth Rádió pedig 19.30-tól azonos címen, a művész egy korábbi rádióinterjúját ismétli meg.
Borítókép: Szilágyi István (Forrás: Helikon)
