Hármas jubileumot ünnepel a teljes ember iskolája

Vannak iskolák, ahová belépve rögtön érzékeljük, hogy itt nemcsak tanítás folyik, hanem otthon is érzik magukat a diákok. Budapesten, a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont falai között ezt a hangulatot érzékeli a látogató: kellemes zsibongást, mosolygó arcokat, a tanteremből kiszűrődő énekhangot. Reggel osztályfőnöki tíz perc, ima, néhány személyes szó, az új napra készülő közösség derűje a napirend. Hármas jubileumot ünnepelnek ebben a tanévben: 75 éve vette át a Boldogasszony Iskolanővérek rendje a gimnáziumot, illetve harminc esztendeje indult el az általános iskola és a zeneiskola. A Patronában, a teljes ember iskolájában jártunk.

Fotó: Kurucz Árpád

Összetartó közösség

A patronások szerint a nyugodt környezet, a koncentrált tanulás és az összetartó női közösség a legfontosabb előnye a lányiskolának. – A Patronában olyan közösség jön létre, ahol mindenki a neki legmegfelelőbb módon fejlődhet, és a pedagógusok is jobban oda tudnak figyelni arra, hogy a lányok milyen problémákkal vagy kihívásokkal küzdenek és mi foglalkoztatja őket – mondja a főigazgató. Szavai mögött egy olyan pedagógiai tapasztalat áll, amelyet visszaigazolnak a mindennapok: a lányok kevesebb megfelelési kényszerrel, nagyobb biztonságérzettel tudnak jelen lenni. Ezt a biztonságot fogalmazza meg Haupt Eszter is, aki ma már tanárként van jelen ugyanazokon a folyosókon, amelyeken valaha diákként járt tizenkét évet. Visszatérése önmagában is beszédes. – Itt a mindennapi életben amiatt, hogy csak lányok vannak, egy sokkal bizalmasabb légkör tud kialakulni. Azokat a témákat, amiket szégyellnének fiúkkal megosztani, itt nyugodtan elmondhatják, önmaguk lehetnek. Nem kell például azon szoronganiuk, mit vegyenek fel, csak mert tetszeni akarnak valakinek –meséli mosolyogva, majd hozzáteszi: a csöndesebb lányok is jobban kibontakozhatnak, nem vesznek el a szerepjátékok és szorongások között.

A Patrona egyik legérdekesebb sajátossága, hogy nem valamiféle régimódi védettségbe zárja a tanulókat, hanem megerősíti őket abban, hogy később helyt tudjanak állni. A főigazgató szerint ezt a célt szolgálják a különleges foglalkozások is. Az Osztozó nevű program immár másfél évtizede része a gimnáziumi életnek. Ezeken az alkalmakon a diákok olyan kérdésekről beszélgetnek, amelyek a serdülőkor érzékeny világát érintik: identitásról, jövőképről, stresszről, erőszakmentes kommunikációról, kapcsolatokról, önismeretről. A tizedik évfolyamosoknak szóló, lelki kísérést, támogatást nyújtó Megálló programjuk is azt a célt szolgálja, hogy a lányokból egészséges önértékelésű nők váljanak, akik megfelelően tudnak válaszolni az élet kihívásaira. A fiúk jelenléte nélkül kevesebb a szemérmes hallgatás, könnyebb a megnyílás, őszintébb a párbeszéd. Több nemzetközi kutatás azt is megállapította, hogy a lányiskolák diákjai sokszor magabiztosabbak a hagyományosan férfias tudományoknak tartott természettudományokból, mint a koedukált iskolákban tanuló társaik. Ezt tapasztalják a Patronában is. A főigazgató elmondja: számos diákjuk érdeklődik a matematika iránt, évről évre sokukat készítik fel az emelt szintű érettségire, amelyet kifejezetten jó eredménnyel szoktak letenni. Sőt a korábbinál jóval többen jelentkeznek az egyetemek természettudományos képzéseire. 

Nem csak szálláshely 

– Amikor az ember bejön a Patronába, mindenki mosolyog. Érződik, számít az, hogy megjöttünk. Ha rossz napunk van, akkor is van egy pár jó szó, ami feldob – mondja a végzős Sarlós Bianka Sára. A kollégium itt külön világ. Csermely Irén nővér az iskolaközpont kollégiumának vezetője, aki nővérjelenlétet is biztosít kollégiumi csoportjában. Szavai nyomán egy egyszerre fegyelmezett és otthonos közeg rajzolódik ki. A hetedikes kortól lakható közösségben ma 65-70 diák él, sokan Pest környékéről, mások távolabbról érkeznek. A szobák felújítottak, van olyan, amelyhez saját fürdőszoba is tartozik, de a lényeg nem ez, hanem az esti közös ima, az együtt töltött hétvégék, a sütés-főzés, a kirándulások, a beszélgetések.

Nekünk nagyon fontos szempont, hogy a kollégium ne pusztán egy megőrző szálláshely legyen és a tanulás biztosításának a helye, hanem egy olyan tér és egy olyan lehetőség, ahol a közösséget tudják építeni

– mondja a nővér. E mellé könnyű odaképzelni az esti fényeket, a tanulóasztal fölé hajló lányokat, akik már nemcsak osztálytársak, hanem valamiképp egymás mindennapjainak tanúi is. Irén nővér egy másik fontos dolgot is megfogalmaz: ma a gyerekeket tanítani kell az eleven közösségre. Arra, hogy a valódi együttlét ne a virtuális tér pótléka legyen.

Aztán ott van a zene, ami a Patronában szerves részét képezi a mindennapoknak. Moravecz Attila, a szintén jubiláló zeneiskola igazgatója büszkén mondja: az idei tanévben már 475 növendékük van. A kínálat széles: zongora, vonósok, fúvósok, hárfa, s az idei tanévtől magánének is. A klasszikus zene dominál, de a lényeg talán megint inkább az, hogy minden megtalálható házon belül: a gyerek a napköziből kijön a hangszerórára, majd visszamegy a csoportjához. A művészet nem külön logisztikai vállalkozás a család számára, hanem az iskola természetes kiterjesztése, az énekkar pedig külön színt ad ennek a világnak. Nem egyszerűen fellépésekre készülő csapat, hanem egy közös hang, amely ünnepeken, liturgikus alkalmakon megszólaltatja a dalokat. Moravecz Attila szerint a kórus az egyházi ünnepek előtt különösen fontos szerepet kap. Ilyenkor a zene nemcsak előadás, hanem előkészület, ráhangolódás is. 

Az énekkar nemcsak fellépő csapat, hanem közös hang, amely ünnepeken, liturgikus alkalmakon megszólaltatja a dalokat. Fotó: Kurucz Árpád  

Ablak a világra 

Az általános iskola is harmincéves jubileumát ünnepli ebben a tanévben. Igazgatója, Gilicze Zoltán szerint a dél-pesti régióban egy külön világot képeznek. Összefogják az ottani katolikus családokat, de más területekről is érkeznek diákok, hogy elérjék azt, amit a teljes ember iskolája tud nyújtani. Itt megvan, ami máshol hiányzik: az egyik a hitéletiség, a másik pedig a közösségi erő. – Azt mondják rólunk, hogy nagyon erős az iskola. Ez azért van, mert a matematikára és a magyarra emelt óraszámokat biztosítunk, és olyan igényes és színvonalas programjaink vannak, mint például a Kolompos Együttes, vagy a Magyar Állami Népi Együttes meghívása, a Hagyományok Házával való kapcsolat. Reggel imával kezdünk, délután imával zárunk, de ezek inkább beszélgetések, amelyek imává kapcsolódnak át – hangsúlyozza az igazgató.

A diákok történeteiben ugyanez a „valami több” jelenik meg. Ay Luca, tizenegyedikes patronás lány a családi kötődéssel kezdi: édesanyja és nővére is ide járt, keresztmamája pedig nővér. – Nagyon összetartó az osztály – emeli ki saját tapasztalatként. Aztán az Erasmus-programról beszél, az olaszországi félévükről, a vendégcsaládról, a továbbélő kapcsolatokról.

Egyszerre védett, otthonos tér és ablak is mindez a világra. A ferencvárosi, Knézits utcai épületből kilépve még sokáig ott marad az emberben valami a bent tapasztalt ritmusból. A zsibongásból, az énekhangból, a mosolyból, amelyről a diákok beszélnek.

A Patrona annak bizonyítéka, hogy vannak iskolák, amelyek nem egyszerűen túlélnek korszakokat, hanem közben embereket formálnak. Lányokat, akikből nők lesznek – és összetartó közösségeket. 

Borítókép: Életkép a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont budapesti, Knézits utcai épületéből (Fotó: Kurucz Árpád)