Mi a bajuk?

Riasztópisztollyal rabolt ki járókelőket a budai kerületekben egy öttagú tinibanda. Ha ez valahol Szabolcsban történik, mindenki legyint, de ezek a fiúk úgynevezett jó családból valók. Egyre több az erőszakos gyermek: tanárt késelnek, bántják egymást – és a kérdések sokasodnak.

Szerényi Gábor rajza

Tavaly év végén a kaposvári gyermekotthonban a nagyobb fiú brutálisan megverte a kisebbet, a harmadik mindezt felvette, és feltette a világhálóra. Így derült ki. Majd az is, hogy nem ez volt az első eset, továbbá hogy mindez egy speciális intézményben történt. Bár nem szokás leírni, de ezek zárt intézetek, ahonnan kilépni csak felnőtt kísérővel lehet, és ahol a gyermekvédelmi szakellátásban, magyarul állami gondoskodásban élő, súlyos viselkedészavarokkal és gyermekkori pszichés betegségekkel küzdő, speciális szükségletű gyermekeknek próbálnak egy-két évig segíteni. Egyre több a lakójuk.

Első történet: A vádirat szerint az apa 2018-tól ivott, és amikor berúgott, az élettársával és a gyerekeivel agresszíven viselkedett. Az egyik fiát egyszer meg is ütötte. Tavaly februárban részegen támadt az élettársára. A nyolcéves kislány, majd a 15 éves fiú is az anyja védelmére kelt, ezért a fiú akkora pofont kapott, hogy nyolc napon belül gyógyuló arctáji duzzanata keletkezett. A bíróság a tettét beismerő, büntetlen előéletű férfit háromrendbeli kiskorú veszélyeztetése miatt egy év nyolc hónap börtönre ítélte, ennek végrehajtását három évre felfüggesztette. Az apa azóta nem iszik.

Második történet: Az apa egyedül nevelte két kiskorú gyermekét, 12 éves lányát és nyolcéves fiát, akiket a vádirat szerint három-négy havonta bántalmazott. Bedühödött akkor is, amikor a gyerekszobában az ágyak mögött penészes szendvicseket talált, majd kiderült, hogy a gyerekek összetörték és a kukába dobták a tableteket. Pálcával megütötte és felpofozta a gyerekeket, majd megfenyegette őket: ha kiderül, hogy baj van velük az iskolában, ismét büntetést kapnak. A gyerekek másnap szóltak a tanárnak, hogy az apjuk megverte őket, és félnek hazamenni. A bíróság a vádlottat kétrendbeli kapcsolati erőszak bűntette miatt két év börtönbüntetésre ítélte, amelyet három évre felfüggesztett.

A fenti történetek ügyészségi vádiratokból származnak. A laikusok számára meglepő lehet, hogy atyai pofonokért ekkora büntetéseket lehet kapni. Mivel az ügyész a vádiratban csak a bizonyítható tettekre koncentrál, ezért is szerepelhet ezekben az esetekben csupán néhány pofon és néhány hónap alkoholizmus. Nehezen képzelhető el azonban, hogy előtte és utána minden rendben volt, ahogy az is, hogy bármely gyermek egészséges lélekkel lép ki az ilyen családokból.

Az utóbbi időben gyakran esik szó a gyermekek megváltozott viselkedéséről, sokan értetlenül állnak e jelenség előtt. Mindenük megvan, mi a bajuk? – kérdezik, ahogy kérdezték a pisztollyal rabló budai gyerekek esetében is. A szakirodalom szerint gyermeki agresszivitást vált ki a túlzott szigor, a szülői elhanyagolás, a hidegség, a testi fenyítés és a verés is. Az agresszivitás forrásai lehetnek a nagyfokú, kínzó szorongás, az akarati törekvések korlátozása, az önállóság korlátozása, a környezet erőszakos magatartása (gyakori büntetés, amely legtöbbször verés), sértések, gúnyolódások, verbális támadások, becsmérlő nem verbális kifejezések. A gyerekek és fiatalok érzelmi válaszreakciói ezekre a helyzetekre a dac, a gyűlölet, a bosszúvágy és a kirekesztettség.

Harmadik történet: Egy 11 éves kislányt egy budapesti iskolában a társai kővel többször fejbe vertek, majd kavicsot nyomtak a szájába. A tanárnő, hallva a kislány panaszát, azt tanácsolta: igyon rá vizet. Az édesanyja azonban nem kételkedett abban, hogy a gyermeke igazat mond, ezért elindította az Országosan az iskolai bántalmazások ellen nevű netes csoportot, ahová azóta özönlenek a borzalmasabbnál borzalmasabb történetek, melyeket a szülők és a tanárok is elhallgatnak. Több oka van ennek. Az iskola félti a hírnevét, ezért házon belül próbálja tartani és kezelni az eseteket, és a tanárok is hallgatnak, ha a diákok megalázzák őket, mivel hamar rájuk sütik az alkalmatlanság bélyegét. A pedagógustársadalom elitjében általános nézet, hogy csak a tehetetlen és tehetségtelen pedagógust éri inzultus, jó tanárral ez nem fordul elő. A győri tanárkéselés azonban megkérdőjelezi ezt az állítást, mert a diák tettének a benne gyülemlő indulaton kívül nincs magyarázata.

Nem beszélnek megaláztatásaikról a gyerekek sem. Talán meg sem tudják fogalmazni, amit éreznek. A kővel fejbe vágott kislány édesanyja azért indította el a nyilvános Facebook-csoportot, mert szeretné, ha megindulna a párbeszéd szülők és gyerekek között. Ha áttörne a hallgatás fala. Nagyon fontos lenne, hiszen elsősorban a felnőtt tudja megvédeni a gyermeket.

Negyedik történet: Ez ékes példa arra, hogy időben közbelépve megakadályozható a baj.Egy fővárosi általános iskola első osztályában egy kisfiú rendszeresen molesztálta a fiútársait. Az öltözőben a nadrágjukba nyúlkált, fogdosta őket. Az egyik osztálytársa elmondta az anyjának, aki beszélt a molesztáló fiúval, aki ettől kezdve az ő gyermekét már nem vegzálta. Egy másik fiút azonban, akit nem védett meg az őszinte családi kapcsolat, aki nem merte otthon elmondani, mi történik vele rendszeresen az iskolában, végül a molesztáló fiú arra kényszerített, hogy nyilvánosan az iskolaudvaron vegye a szájába a nemi szervét. Kitört a botrány, de végül azonkívül, hogy beszéltek a szülőkkel, nem történt semmi. A két gyerek továbbra is egy osztályba járt. Kérdés, kiben milyen lelki nyomok maradtak. És ki miért felelős?

Az Országosan az iskolai bántalmazások ellen csoporthoz érkezett egyik levélben arról számol be egy szülő, hogy első osztályba járnak a lányai. Folyamatos problémák vannak az iskolában, az osztályban. Tarkón veri az egyik a másikat, hasba rúgja, furulyával fejbe veri, ruhán keresztül megharapja. Az osztályból két hónap alatt nyolc gyerek ment el. A felvetésre, hogy vissza kellene állítani a kisegítő osztályokat, valaki ezt írja: Nem kisegítőre van szükség, hanem a gyerekek nevelésére. „Hatosztályos, egyházi, elitintézmény. Sok-sok problémával. Elvileg megválogatott gyerekanyag, elvileg jól nevelt gyerekek. Mégis küzdünk, mert állandóan verik egymást, dohányoznak, padba verik egymás fejét, alkoholizálnak, pornót néznek stb. A szülők szerint ez teljesen helyén van, mert kamaszok, és fiúk. Szerintük az én kislányom túl érzékeny.”

Bár a nevelés, fejlesztés és szocializálás 75 százalékát a családból kapja meg a gyermek, a társadalom szívesebben mutogat az iskolára, a politikára, mint hogy szembenézzen a saját hibájával. A szülő a tanártól várja el, hogy elvégezze, amire ő maga képtelen, a gyermek szocializációját, lelki, testi és szellemi építését. Az elhanyagoltság nem csak fizikai állapot.

Magyarországon 1999 óta működik az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala, melyet a kezdetektől Aáry-Tamás Lajos vezet. Évente 1500-1800 körüli panasz érkezik a hivatalba, mely ombudsman típusú szervként működik. Kivizsgálja az oktatási szereplőket, tanárokat, diákokat, szülőket ért sérelmeket, és amennyiben jogsértést mutat ki, kezdeményezést, illetve ajánlást fogalmazhat meg. A hivatal dokumentumtárát tanulmányozva azonban az látszik, hogy befolyása nincs a folyamatokra.

Egy 2018-as beadványban az szerepel, hogy két gyerek összeveszett a tanítás előtt, az egyik a másikat ököllel többször megütötte. A bántalmazott gyerek a konfliktust követően az osztályfőnöknél, az igazgatónál, majd a védőnőnél is járt, arcát jégakkuval borogatta. Később a szülők is megérkeztek, és orvoshoz vitték. Nem idéznénk szó szerint a bonyolult és cirkalmas ombudsmani leiratból, de szülő legyen a talpán, aki megérti. Lényege, hogy az iskola helyesen járt el, mert mindent mindenkivel egyeztetett, a bántalmazott gyermek ügyét balesetként kezelte, azt jegyzőkönyvezte, és a fenntartónak továbbította. A bántalmazó tanuló megkapta az igazgatói intőt. Az intézményvezető tehát megtette a szükséges intézkedéseket, és gondoskodott arról, hogy az érintett tanulók és a közösség is segítséget kapjon. Az ügyeletet megerősítették, a bántalmazó tanulónak felajánlották az iskolapszichológus segítségét. A fentiekre tekintettel az ügyet lezárták.

Szerényi Gábor rajza

Nincsenek hivatali varázspálcák, rendelkezések, amelyek begyógyítják a sérelmeket, elmulasztják a lelki gondokat. Ám az is világos, hogy az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala, miközben vizsgál, és leiratokat, valamint statisztikákat gyárt, csupán szépségflastrom a seben. De legalább egy fórum, ahol beszélni lehet. Itt panaszkodhat az a szülő, akinek a gyermekét első osztályos kora óta piszkálja egy osztálytársa, amit a tanárok nem tudnak és nem is akarnak leállítani. Inkább őt küldik ki az óráról vagy az iskolából. Egy másik szülő arról, hogy gyermekét, aki nyolcadik évfolyamra érkezett az osztályba, nem fogadták be az osztálytársai. Folyamatosan csúfolták, piszkálták, zaklatták. Ruháját összevizezték, cipőjébe beleköptek, tízóraiját tönkretették. A szülők nem tudják, mit kell tennie az iskolának, és mit tehetnek ők gyermekük védelme érdekében. A hivatal pedig tájékoztat arról, hogy „a házirendet megsértő tanulók kötelességszegését az iskola fegyelmező intézkedésekkel vagy fegyelmi eljárás során kiszabott fegyelmi büntetéssel szankcionálhatja, amennyiben ezt tartja szükségesnek… Ugyanakkor gyermeke biztonságos nevelése érdekében elvárhatja, hogy az intézmény megtegye a szükséges intézkedéseket.”

Természetesen minden esetben nemcsak az egyén, hanem a közösség élete is sérül. Egy óvoda vezetője azt panaszolta, hogy hozzájuk járó ikerpár egyike súlyos viselkedészavaros. A kisfiútól félnek a társai, az óvónőknek is nekitámad. Az iskolaérettségi vizsgálat eredménye szerint egy évvel tovább kell maradnia az óvodában, a vezető meglátása szerint azonban eszköztelenek a gyermekkel szemben. Egy szülői beadvány arról szól, hogy elsős gyermekei osztályában néhány tanuló ellehetetleníti az oktatást. Már több tanító is távozott, mert nem kaptak segítséget a problémás tanulók neveléséhez. Mindennaposnak számított a másik gyerek földre tiprása, fejének ököllel ütögetése, bőrének csipkedése, testének kimarása, személyes holmijának tönkretétele, lökdösés, csúfolás, fojtogatás. A tanórákon is folyamatos a pedagógus munkájának akadályozása, a tanulók az állandó fegyelmezés miatt le is maradtak a tananyagban. Ezt követően az osztály pedagógiai asszisztenst és pszichológusi segítséget kapott. A panaszost végül arról is tájékoztatták, hogy az erőszak olyan jelenség, amely túlmutat az iskolán, pusztán iskolai eszközökkel, a nevelési-oktatási intézmény keretei között nem lehet sikeresen küzdeni ellene. Az iskolai agresszió tipikus fajtája, amikor a tanulók egymással szemben tanúsítanak agresszív magatartást. Ez ellen a pedagógusnak minden hivatalosan engedélyezett módszert, eszközt be kell vetni.

Magyarországon még senki nem lövöldözött iskolában, nem halt meg diák vagy tanár az erőszak miatt. A magyar jogrendszer alaposan kidolgozott, minden esetre létezik adminisztratív megoldás. Erős és egyedülálló a gyermekvédelmi és a védőnői hálózat. Amikor tehát felteszik a kérdést, mi a bajuk a mai gyerekeknek, csak másodsorban kellene az iskolára mutogatni.