Ezzel a vitriolos mondattal le is zárhatnánk a témát, csakhogy utunk most indul. Mert nézve a gazdagodók szeretetkönnyeitől öntözött jelenetet, arra gondoltam, hogy tényleg, mi is a szeretet. Ezt, ami itt zajlik, minden normális érzésvilágú néző szatirikusnak minősíti, mondván, hogy ami az irodisták lelkét eltölti, az biztosan nem a szeretet. Hiszen a szeretet valami egészen más. A szeretet önzetlen, csak adni akar, és nem akar cserébe semmit. A szeretet az áldozathozatal enyhébb formája, amikor az ember csak azt nézi, hogy a másiknak mi a jó. Satöbbi, satöbbi.
De tényleg így van ez? A szeretet valóban mindig teljesen önzetlen? Létezik az ember életében bármi, ami teljesen önzetlen? Ebben az ősidők óta zajló struggle for life-ban létezhet ilyen? Nem az a helyzet inkább, hogy az önzetlenség rózsabokrában mindig valamilyen elvárás rejtőzik? Nem úgy áll-e inkább a helyzet, hogy mindenkivel szemben, akit szeretek, elvárásaim vannak? És ha ezeknek ő huzamos ideig nem felel meg, akkor szeretetem megcsappan, netán elfogy. Mert ha nem, akkor elmebeteg vagyok. Vagy legalább lelki.
Nézem a filmet, és a film néz engem. Azt mondja nekem: „Nézz magadba! Miben különbözik ez a tőzsdeügynöki szeretet attól, amit te nevezel annak? Mikor szerettél te bárkit úgy, hogy cserébe nem vártál el semmit? Na, ugye? Gondolkodj már el azon, hogy az ember életében egyáltalán van-e mód az önzetlen szeretetre!”
Borítókép: Illusztráció (Fotó: A szerző felvétele)
Merítő
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!