Lenni vagy, nem? Lenni.

Az európai filozófiatörténet az észhasználat öntörvényűvé válásának története.

De vissza a bozótból az ösvényre! A nyilvánvalóan értelmetlen kérdés, hogy tudniillik létezünk-e, eldönthetetlen. A léthívők által adható legerősebb érv is gyenge. Ez úgy hangzik, hogy mivel a dolog bizonyíthatatlan, nem tehetünk jobbat: fogadjuk el a létezésünket. Vagy tegyünk egy próbát: induljunk ki abból, hogy nem vagyunk, és úgy próbáljunk valamiről beszélgetni. Nem megy, ugye?

Az európai filozófiatörténet az észhasználat öntörvényűvé válásának története. Az egyik első töredék, amely forrásunk e téren, Hérakleitosz műve. Eredeti kézirat nem maradt ránk, csak idézetek másoktól. „A logosz örökre elveszett...” – mondja a preszókratikus bölcs az európai filozófia hajnalán.

A logosz főnév hatalmas jelentésfelhője három jól elkülöníthető pamacsra oszlik. A nyelvvel, a beszéddel összefüggő dolgok; a gondolkodás rendje; a világ szerkezete. Filozófiánk azzal a kijelentéssel veszi kezdetét, hogy e téren megrendült a bizalom. 

(Gorgiasz valamivel később már mindhárom létterületet semmisnek nyilvánítja.) És végül a filozófia eljut odáig, hogy az embernek mindent az ész, a logika törvényszéke előtt kell igazolnia, hogy hihessen a létezésében.

„Vissza a dolgokhoz!” – adta ki a parancsot annak idején Edmund Husserl, látva mindezt. Vissza az élő, egyedi, jelenbeli tapasztalathoz! „Vissza az érzékeléshez!” – tanácsolja nemrég magyarul is megjelent kitűnő könyvében – melynek címe Az érzékek igézete – David Abram. Csodálatos olvasmány, ajánlom minden kezdő és hala(n)dó létezőnek.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: A szerző felvétele)