Dühbe guru tanításai II.

Ha emberhez méltó életet akarsz élni, ne tagadd meg embertársaidtól a haragot!

Végh Attila
2022. 12. 02. 7:30
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Anger never dies,

it’s part of life,

it’s part of you...”

Ha emberhez méltó életet akarsz élni, ne tagadd meg embertársaidtól a haragot! A haragod is te vagy. Ne ülj fel az örök és automatikus megbocsátási kényszer téveszméjének! Ha érzed, hogy a megbocsátásban oldódni kezdenének határaid, ne bocsáss meg. Ilyenkor tarts haragot, amely hálából megtart téged. Ha nem hiszel nekem, talán hallgatsz a kultúrtörténetre.

Homérosz Iliásza a harag (ménisz) szóval kezdődik. Akhilleusz szörnyen megharagszik az őt ért sérelem okán. 

A trójai háború oka szintén a harag. A tragikusok sem lettek volna meg nélküle: sok tragédiát a harag mozgat. Prométheusz haragszik Zeuszra, amiért isteni forradalma egyik hadvezérét hálátlanul sziklához láncoltatta, mint valami házőrzőt; Antigoné haragszik Kreónra, amiért az – ragaszkodva a törvényhez – nem engedi bátyja végtisztességét; Philoktétész haragszik a világra, mert nem engedték neki, hogy kivegye részét a nagy közös haragból Trója falai alatt.

 

A görög ménisz figyelemre méltó etimológiai rokonságban áll a mania (elragadtatás) szóval. Az eredeti görög felfogás szerint – amely az Íliászból is kiolvasható – mindkettő isten eredetű erény. Mire a tragikusokig eljutunk, a helyzet megváltozik: a harag itt már nem „pozitív” indulat. Aiasz haragjának az üres, értelmetlen pusztítás a következménye. Amikor Platón a Phaidroszban a költőket két csoportra osztja aszerint, hogy a dalnok részesül-e isteni elragadtatásban vagy sem, a mania dicsőítésekor eszébe sem jut, hogy szót ejtsen a méniszről. Az eposz méltóságteljesen hömpölygő, magasztos világában még helye volt ennek az isteni, férfias indulatnak, amely azonban a tragédia zaklatott, feszültségteli világában már csak az indulatok negatív pólusán talál helyet magának.

A homéroszi harag férfias ereje a haragvót az isteni kegy állapotába helyezi, amely lehetőséget ad a halandónak arra, hogy önbecsülését fönntartva hozzájáruljon a világ rendjének helyreállításához. 

A harag tehát nem más, mint egyfajta világfenntartó erő. Összefügg ez a határ (peirar) ősi fogalmával, amely a létezőket nem elszigeteli egymástól, hanem kiemeli a határtalanból, azaz a nemlétből. A harag „eddig, és tovább nem”-je a határvonal megrajzolása, a káoszt megzabolázó lét parancsszava. E haragfogalom emlékét sodorja felénk az eposz méltóságteljesen hömpölygő folyama, amelyben a hősök, bár viszontagságok sorát élik át, mégis aranyló fényben járnak: isteni kezek által elrendezett sorsot mér ki rájuk az élet. Ebben az életben a harag a lélek – és mint láttuk, a világ – rendőre.

Platón és a tragédiaköltők korában már más a helyzet. Platón a maniát, a lélek isteni felforrósodását tárgyaló Phaidroszában méniszről már nem beszél. A harag kiűzetett az emberi erények birodalmából, de amíg a kereszténység be nem indul, addig még úgy-ahogy tartja magát. Emlékezz hát a régiekre, és hallgass a haragodra!

Illusztráció (Fotó: A szerző felvétele)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.