Mi tehát a teendő? Zengjük folyamatosan a középkori memento morit, hogy ne tudjunk örülni semminek, hogy minden csodát a nemlét árnya feketítsen be, vagy feledkezzünk meg a halálról, különböző mámorhozó tevékenységek és szerek segítségével?
Lelki alkat kérdése, hogy ki mit választ. Jómagam a harmadik utat javaslom. Ne feledkezzünk meg arról, hogy hová tartunk (ti. a semmibe), de éljük át örömeinket gyermekien, tisztán. Hiszen ennyink van. És a Valami csodái éppen azért olyan értékesek, mert végül a Semmi vár.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: A szerző felvétele)
Merítő
