Lillafüred Miskolc bükkvidéki része, a Szinva és a Garadna patakok összefolyásánál fekszik 350 méter tengerszint feletti magasságban.
A patakok találkozásánál egy természetes állóvíz, a Hámori-tó alakult ki, ebbe folyik a Garadna vize. 1813-ban a Hámori-tavat egy völgyzáró gáttal visszaduzzasztották (Fassola Frigyes), hogy biztosítsák a vizet a vashámorok működéséhez. (Az egykori vashámorokról kapta a nevét a közeli Hámor falu, ahol a vasművesek laktak.)

MTI/Vajda János
A 19. század végétől a falunál kiránduló- és üdülőhely alakult ki Magyarország akkori földművelésügyi minisztere, Bethlen András támogatásával. Hogy kifejezzék tiszteletüket és köszönetüket a kapott támogatásért, 1882-ben Miskolc polgármesterének, Soltész Nagy Kálmánnak a fivére, Soltész Nagy Albert azt kérte a gróftól, járuljon hozzá, hogy a település neve Bethlen-falu legyen. A miniszter azonban udvariasan elhárította ezt a megtiszteltetést, és azt javasolta, hogy a magyarbarát, unionista horvát bán, gróf Pejacsevich Tivadar feleségéről, a gyönyörű Vay Erzsébet bárónőről nevezzék el a települést. (A 19. században a Vay család fontos szerepet játszott Borsod vármegye életében. Vay Erzsébet baronessz a vármegye főispánja, báró Vay Béla és gróf Teleki Zsófia lánya volt.) Erzsébetet a családban Csokonai Vitéz Mihály tiszteletére Lillának becézték, így e becenév után lett Lillafüred a település neve.
A teljes cikket az Origón olvashatják.