Megfejtették, hogyan alakul ki a legrettegettebb agydaganat

Génkifejeződési mintázata alapján a glioblasztóma olyan, mint egy gyulladt seb, amely sosem forr össze. Az analógia felismerése hozzásegíthet a ma szinte kezelhetetlen agydaganat gyógyításához – írja az Origó.

A kép illusztráció Forrás: Pexels

Az agyállomány sérülését követő gyógyulási folyamat agydaganat-keletkezésbe torkollhat, ha olyan mutáns sejtek vesznek részt az elvesztett szövet pótlásában, amelyek letérnek a normális sejtérés vágányáról – ismerték fel a Torontói Egyetem kutatói. A sérülést az ütéstől a fertőzésen át a stroke-ig a legkülönbözőbb behatások kiválthatják.

A felfedezés egy interdiszciplináris kutatócsoport munkáját dicséri, melynek tagjai a Torontói Egyetemen kívül a The Hospital for Sick Children (SickKids) gyermekkórházban, illetve a Princess Margaret Cancer Centre onkológiai központban dolgoznak, és a Stand Up To Cancer Canada Dream Team (kb.: Állj ki a rák ellen kanadai álomcsapat) kötelékében a glioblasztóma néven ismert, sajnálatosan gyakori agydaganattal foglalkoznak.

Adataink alapján azt valószínűsítjük, hogy ha az agy jól körülírható sejtjei egy bizonyos fajta mutációs mintázatot mutatnak, a sérülés olyan változásokat indíthat meg bennük, amely végül daganat keletkezéséhez vezet„ – mondta el Dr. Peter Dirks, a SickKids idegsebészeti osztályának, illetve fejlődés- és őssejtbiológiai programjának vezetője, továbbá a Dream Team irányítója. A Nature Cancer folyóiratban publikált kutatás vezetői között szerepelt még Gary Bader, a Torontói Egyetem orvosi karán működő Donnelly Sejt- és Biomolekuláris Kutatóközpont molekuláris genetika professzora, valamint Dr. Trevor Pugh, a Princess Margaret onkológiai központ szenior kutatója.

az eredmények nyomán új terápiás opciók születhetnek a glioblasztóma kezelésére.

A kép illusztráció
Fotó: Pexels

A leggyakoribb agydaganat-típus kezelési lehetőségei jelenleg rendkívül korlátozottak, és a betegek átlagos túlélése a diagnózis felállításától számítva mindössze 15 hónap.

A glioblasztómára gondolhatunk úgy, mint egy sebre, amely sosem gyógyul be – magyarázza Dirks. – Izgalommal tölt el minket annak felderítése, mit mond el ez a megközelítés a daganat keletkezéséről és növekedéséről, és milyen új utakat nyit a kezelésben, ha a sérülésre és a gyulladásos válaszra összpontosítunk.”

Mutáns sejtek a felelősök

A kutatók a legmodernebb egysejt-RNS-szekvenálási és gépi tanulási technológiákat alkalmazták a glioblasztóma-őssejtek molekuláris feltérképezésére. Dirks csoportja korábban már bizonyította, hogy ezek az őssejtek felelősek a tumor keletkezéséért és a kezelés utáni kiújulásáért.

A vizsgálatok során a glioblasztóma-őssejtek olyan eddig ismeretlen alpopulációit azonosították, amelyek a daganatokon belül keverten helyezkednek el más daganat-őssejtekkel, de a gyulladás megkülönböztető molekuláris jegyeit viselik magukon.

Ebből arra következtettek, hogy a glioblasztómáknak legalábbis egy része akkor indul növekedésnek, amikor a sérült idegszövet önregenerációs folyamata, amely az elvesztett sejtek pótlására szolgál, mutációk miatt félresiklik. ezek a korai események feltehetőleg évekkel az első tünetek megjelenése előtt történnek

– tette hozzá Dirks.

A kép illusztráció
Fotó: Pexels

Amikor egy mutáns sejt bekapcsolódik a regeneráció folyamatába, az elszenvedett génhibái miatt nem tud leállni az osztódással, ugyanis a normális fékek és ellensúlyok rendszere felborult benne.

A célunk, hogy olyan gyógyszert találjunk, amely elpusztítja a glioblasztóma-őssejteket – szögezte le Bader, akinek a doktorandusz-hallgatója, Owen Whitley végezte a számítógépes adatelemzést. – Ehhez azonban előbb ki kell ismernünk ezeknek a sejteknek a molekuláris természetét, mert csak így tudjuk őket hatékonyan megcélozni.„

Így zajlott a kutatás

A kutatócsoport 26 beteg daganatából gyűjtött glioblasztóma-őssejteket, és a laboratóriumban felszaporították őket annyira, hogy az elemzésekhez szükséges mennyiség rendelkezésre álljon ezekből a ritka sejtekből. Közel 70 ezer sejtet vetettek alá egysejt-RNS-szekvenálásnak, amely technika alkalmas arra, hogy minden egyes sejt egyedi génkifejeződési mintázatát – a gének be- vagy kikapcsolt állapotát – feltérképezze. Ezt az aprólékos és időigényes munkát Pugh laboratóriumának egyik doktorandusza, Laura Richards irányította.

A kép illusztráció
Fotó: Pexels

Az adatok megerősítették azt a korábbi feltételezést, hogy ezek a daganatok extrém mértékű belső heterogenitást mutatnak, vagyis valamennyi daganat jelentős számú, molekuláris szinten jól elkülönülő őssejt leszármazottainak keveréke.

A daganat visszatérése a kezelés után azért olyan gyakori, mert a jelenlegi kezelések nem képesek e rendkívül sokféle sejtpopuláció mindegyikét kiirtani.

A teljes cikket ITT érheti el.