120 ezer éves szarvasmarhacsontot fedeztek fel Izraelben

A kutatók szerint az ábrázolás az eddig ismert legrégebbi absztrakt szimbólum a Földközi-tenger partvidékén.

Izraelben újabb és újabb eredmények hoznak a folyamatosan zajló ásatások (a kép illusztráció) Fotó: Atef Szafadi Forrás: MTI/EPA

Vésetekkel díszített, 120 ezer éves szarvasmarhacsontot fedeztek fel Izrael középső részén, Ramla közelében – jelentette a Jediót Ahronót című újság hírportálja, a ynet.

A kutatók szerint az ábrázolás, amelyet egy ősi tehénfajhoz tartozó csontba véstek, az eddig ismert legrégebbi absztrakt szimbólum a Földközi-tenger partvidékén.

A mintegy 4 centiméter hosszú bemetszéseket élesített kovakővel készítették.

A középső paleolitikumból nagyon ritkának számítanak a köveken vagy csontokon található szimbolikus ábrák.

A jeruzsálemi Héber Egyetem, a Haifai Egyetem és a CNRS francia kutatóintézet-hálózat kutatói együtt jutottak arra a következtetésre, hogy a mindkét oldalán törött csonton látható hat mély, hosszú és párhuzamos metszet szimbolikus vagy spirituális jelentéssel bír.

A metszetek meglepő módon teljes egészében megőrződtek Izrael középső vidékén, a Júdeai-felföld nyugati lejtőin, Ramla várostól keletre. Az emberi tevékenységből származó kőedények és állati csontok együttesében felfedezett csont a Levante vidékének legkorábbi, és a világ egyik legrégebbi eddig felfedezett vésett emléke.

A csontról írt tanulmányt a Quaternary International című tudományos folyóiratban tették közzé. A Neser-Ramla nevű régészeti lelőhelyet néhány évvel ezelőtt fedezték fel egy helyi kőbányában, ahol egy hat éve megjelent tanulmány szerint a moustieri kultúrához tartozó, a középső paleolitikumban élő vadászó-gyűjtögető csoport tagjai éltek.

Izraelben újabb és újabb eredmények hoznak a folyamatosan zajló ásatások (a kép illusztráció)
Fotó: MTI/EPA

Az ásatás helyszíne vadászati táborként vagy vadászat utáni találkozóhelyként szolgált, ahol az állatokat levágták. A csont egy ősi tehénfajhoz tartozott – a modern tehén korai rokonához, – egy olyan állathoz, amely ezen a területen nagyon gyakori volt akkoriban.

A tudósok háromdimenziós szkenneléssel, valamint hasonló vésetek mikroszkópos elemzésével és kísérleti előállításával elemezték a bemetszett csontot, és megállapították, hogy a véséshez kovakőből készült eszköz megmunkált csúcsát használták.

A leghosszabb metszés 42 milliméter, a legrövidebb 38 milliméter hosszú, és kizárt, hogy véletlenül kerültek a felületre. Rájöttek, hogy megalkotójuk jobbkezes volt, ahogy az eddigi kutatások szerint az abban a korban élők 90 százaléka.

„Az összes vágás azonos mélységű és alakú, és mindegyik ugyanabba az irányba mutat, ugyanazzal a mozdulattal készítették. Ez azt jelezheti, hogy a bemetszéseket egyazon személy készítette egymás után, együltében”

– vélik a tudósok.

A metszett ábrát szándékosan hozták létre, de bármiféle látható haszon vagy szükségszerűség reménye nélkül. Célja nem világos: firkálás, illusztráció, numerikus jelölés vagy szimbolikus ábrázolás. A tudósok szerint absztrakt, szimbolikus ábrázolásról van szó, amelynek egykori jelentését egyelőre nem lehet megfejteni.

Egész közösségeket pusztíthatott el egy újkőkorszaki szökőár

Egy óriási szökőár, ún. megacunami söpört végig a Földközi-tenger keleti partvidékén, a mai Izrael területén nagyjából tízezer évvel ezelőtt – állapították meg izraeli és amerikai kutatók. A Haifai Egyetem (UH) és a Kaliforniai Egyetem San Diegó-i campusának szakemberei szerint az újkőkorszakban bekövetkezett szökőár elmosta a termőföldeket, elsodorta a bárányokat és szarvasmarhákat, elpusztítva a térség mezőgazdaságát. Assaf Yasur-Landau, az UH kutatója szerint noha akkoriban a közösségek kis méretűek és elszórtak voltak, a természeti katasztrófa sok halálos áldozatot követelt – olvasható december végén megjelent cikkünkben.