Egy csiga jelentheti a kulcsot az öregedés lassításához

Az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben már több mint 30 éve használják a nagy mocsári csigát (Lymnaea stagnalis) neurobiológiai kutatásokhoz. Részben a Nemzeti Agykutatási Program (NAP) támogatásával működő, Ökofiziológiai és Környezettoxikológiai Kutatócsoport olyan új géneket azonosított a csigában, amelyek a gerincesek öregedésében is kulcsszerepet játszanak. A legfrissebb eredményeket, valamint az elmúlt évtizedekben a Lymnaea-n végzett, öregedéssel kapcsolatos kutatások áttekintését a rangos The Journals of Gerontology: Series A folyóiratban publikálták a kutatók, az angol University of Sussex munkatársaival közösen – írja az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat közleménye – írja az Origó.

A kép illusztráció Forrás: Pexels

A modern társadalomban az orvostudomány fejlődésével párhuzamosan egyre magasabb az átlagéletkor, melynek eredményeként egyre több embert érintenek az életkorral összefüggő idegrendszeri változások – például a tanulási és emlékezőkészség csökkenése –, illetve az olyan betegségek, állapotok, mint amilyen az enyhe kognitív zavar vagy a demencia. Ez drámai hatással lehet az életminőségre, emellett érzelmi és pénzügyi terheket ró az érintett személyre, a rokonaira, és végső soron az egész társadalomra. Emiatt hatalmas szociális és gazdasági igény mutatkozik az említett neurofiziológiai folyamatokat kialakító mechanizmusok pontosabb megismerésére, továbbá a lehetséges terápiás beavatkozások fejlesztésére.

A kutatók arra keresik a lehetséges megoldásokat, hogy lelassítsák, vagy akár vissza is fordítsák az öregedéssel járó memóriacsökkenést.

Az öregedésért, illetve az öregedés során kialakuló memóriavesztésért felelős kulcsmolekulákról, jelátviteli útvonalakról, valamint a sejtszintű változásokról azonban még mindig viszonylag kevés információ áll rendelkezésre.

Az öregedéssel járó folyamatok gerincesekben történő vizsgálata – idegrendszerük komplexitása miatt – nem egyszerű feladat a hálózatok és az egyedileg azonosított idegsejtek szintjén. Ennek következtében az öregedéskutatás nagymértékben támaszkodik a gerinctelen modellszervezetekre. Az egyik ilyen gerinctelen modellállat a nagy mocsári csiga (Lymnaea stagnalis), amely évtizedek óta jól ismert és kedvelt alanya az öregedés- és memóriakutatásnak. A kutatócsoport korábban már vizsgálta, hogy a Lymnaea esetében milyen hatással van a PACAP fehérje és az IGF-1 hormon az öregedés visszafordítására.

Akkor a kutatók azt állapították meg, hogy nagyon is lehetséges a neurális hálózatokat farmakológiailag „újraprogramozni„ és az idős állatokat „megfiatalítani” a memória javítása érdekében.

Habár az évtizedek során a Lymnaea esetében számos öregedéssel kapcsolatos eredmény született a viselkedési mintázatok, és az azokat kialakító neurális hálózatok szintjén, a szóban forgó folyamatok részletes molekuláris hátterét az evolúciósan konzervált, releváns kulcsmolekulák szekvenciáinak hiányában eddig nem lehetett vizsgálni. Annak érdekében, hogy erre most lehetőség nyíljon, a kutatócsoport számos olyan gént azonosított a csigában, amely a gerincesek öregedéséért, vagy az olyan, humán eredetű neurodegeneratív betegségek kialakításáért felelős, mint amilyen a Parkinson-, az Alzheimer-, vagy a Huntington-kór.

A kép illusztráció
Fotó: Pexels

A bemutatott eredményeknek köszönhetően a kutatócsoport 2020-ban sikerrel szerepelt a NKFIH támogatásával megvalósuló Új Nemzeti Kiválósági Program (ÚNKP-20-3-II-PTE-888), illetve Kooperatív Doktori Program (KDP-2020-1018493) pályázatán, így folytathatja az öregedési folyamatok modellezését a Lymnaea segítségével.

A kutatócsoport a közelmúltban olyan további, eddig ismeretlen géneket azonosított a mocsári csigában, amelyek a gerincesek öregedésében is kulcsszerepet játszó epigenetikai módosításokért felelősek, megteremtve ezzel az öregedés során bekövetkező molekuláris és sejtes változások széles körű vizsgálatának a lehetőségét.

Az összefoglaló cikk rávilágít arra, hogy a „Lymnaea öregedési modell„ eredményei megerősítették többek között azt is, hogy a különböző gerinctelen és gerinces fajokban számos konzisztens, evolúciósan konzervált viselkedési, anatómiai és fiziológiai folyamat játszódik le (ilyen például az implicit tanulás, a motoros funkciók és a neurális arborizáció csökkenése).

A kutatás folytatása érdekében a kutatócsoport idén egy FK-OTKA pályázatot is benyújtott „Az öregedés során bekövetkező változások celluláris és molekuláris mechanizmusai az asszociatív memóriát kódoló egyszerű neurális hálózatban” címmel, amelynek keretében a tanulási folyamatokban feltehetően (pl. a NMDA-receptorokon keresztül) kulcsszerepet játszó, konzervált gének – klotho [#MT153186], huntingtin [#MT153189], presenilin [#MT153195], RbAp48/RBBP4 [#QNG40052] – manipulálásával igyekeznek lassítani az öregedés során kialakuló memóriacsökkenést.

Az eredeti cikket ITT érheti el.

Kiemelt kép: Pexels

Ez a csodás növény lehet az örök fiatalság titka

A ginkgo biloba, vagyis a páfrányfenyő a Föld történetének legidősebb fája. Már 200 millió évvel ezelőtt, vagyis a dinoszauruszok korában is létezett. Változatlan formában megtalálható a Föld legkülönbözőbb pontján tehát mérhetetlen túlélő képességgel rendelkezik, akár élő kövület­nek is tekinthetjük. Az ősi fák Ázsiából, Kínából származnak. Magyarországon a legidősebb példány Acsádon található, melyet 1808-ban telepítettek be. Hihetetlen, de mégis igaz, egy-egy példánya akár ezer évig is elél – olvasható a diétaésfitnesz.hu cikkében. Levelét és magvait már az ősi kínai orvoslás is alkalmazta elsősorban asztma, a hörgők és a tüdő betegségeinek gyógyítására, valamint a kéz és a láb vérkeringésének és az agy vérel­látásának javítására, napjainkban pedig az örök fiatalság titkaként emlegetik.

Tovább