A Hold pályakilengése okozhat katasztrófát a közeljövőben

Az éghajlatváltozás napjainkra megnövelte a hurrikánok és más szélsőséges időjárási események gyakoriságát és súlyosságát, szerte a világon. De felbukkant egy kevésbé ismert fenyegetés is a közeli jövő láthatárán, ami súlyos pusztításokat okozhat az óceáni partvidékeken – írja az Origó.

A kép illusztráció Forrás: Pexels

Legnagyobbrészt a Hold gravitációs ereje keletkezteti az árapályt, de ez a gravitációs hatás nem egyenletes a Hold pályakilengései miatt,

ez a ritmikus 18,6 éves ciklus szerinti ingadozás pedig kissé megváltoztatja a Hold Földhöz viszonyított helyzetét.

A NASA kutatói szerint a ciklus első felében mérsékeltebbé válik a tengerjárás, ami alacsonyabb dagályokat és magasabb apályszinteket eredményez, a ciklus második felében viszont felerősödik az árapályjelenség, magasabban tetőző dagályokkal és alacsonyabb apályszintekkel.

A kép illusztráció
Fotó: Pexels

A szélsőséges időjárási események felerősíthetik e jelenség romboló erejét

Jelenleg a ciklus árapály-erősítő részében vagyunk; a következő árapály-erősítő ciklus a 2030-as évek közepén kezdődik el, és addigra a globális tengerszint már eléggé megemelkedik ahhoz, hogy az eddig tapasztaltnál magasabb dagályokat különösen kártékonnyá tegye – állapították meg a szakértők. A tengerszint emelkedésének és a holdciklus együttes hatásának köszönhetően a dagályos áradások gyorsan fognak növekedni az Egyesült Államok teljes partvidékén – írja a kutatócsoport.

Alig több mint egy évtized múlva a dagály okozta árvizek „regionális kérdésből országos kérdéssé válnak, az Egyesült Államok partvonalának legnagyobb részét érintve” – írták a szerzők.

Az éghajlati ciklus egyéb elemei, mint például az El Niño még ijesztőbbé tehetik ezt a jelenséget.

A szélsőséges időjárási események, a pusztító erejű hurrikánok és trópusi viharok mellett, a közeljövőben már az egyre intenzívebb szökőárak által jelentett fenyegetést sem lehet figyelmen kívül hagyni – vélekednek a NASA szakemberei és a Hawaii Egyetem kutatói.

Az árapályt vagy tengerjárást, a világtenger szintjének periodikus ingadozását elsősorban a Hold, kisebb részt pedig a Nap gravitációs ereje okozza, ami napi periodicitással megemeli a világtenger szintjét. Az apály és a dagály között átlagosan 6 óra 12 perc telik el,

egy naptári évben pedig 705 alkalommal tetőzik a dagály.

A kép illusztráció
Fotó: Pexels

Újhold idején, amikor a Hold a Föld és a Nap között áll, a két égitest gravitációs ereje összeadódik, ezért ilyenkor a legmagasabb a dagályszint, amit szokás szökőárnak is hívni.

Ugyanez a helyzet teliholdkor is, amikor a Föld a Hold és a Nap között áll. Első és utolsó negyed idején a legkisebb a két égitest együttes gravitációs hatása, ezért ekkor a legalacsonyabb a dagály tetőzése is, amit vakárnak neveznek. Ha a dagály tetőzésekor erős, viharos a szél, ez még jobban megemeli a dagályszintet, és ilyenkor alakulhat ki a parti településeket elöntéssel fenyegető vihardagály jelensége.

Az eredeti cikket ITT érheti el.

Kiemelt kép: Pexels