A Frontiers in Veterinary Science című folyóiratban publikált tanulmány szerint Carlisle és kutatócsoportja 18 héten át figyelte a menhelyi macskákat, miután olyan missouri családok fogadták örökbe őket, amelyek legalább egy autista gyermeket nevelnek. A kutatók először kiszűrték a nyugodt természetű menhelyi macskákat. Miután a családok kiválasztottak egy macskát, amely átment a szűrésen, a kutatók rendszeresen meglátogatták a családokat, hogy lássák, hogyan illeszkedtek be a cicák a családokba.
A kutatók a macskák ürülékéből vett mintákból vizsgálták a stressz-szintet jelző kortizol mennyiségét. Mint írták: idővel jelentős csökkenést tapasztaltak a kortizolszintben. Mint Carlisle elmondta: ha a macskák stesszesek, hajlamosak rá, hogy ne egyenek, ezért fogyni kezdenek. Viszont a kutatás során azt tapasztalták, hogy a befogadott macskák kezdetben kicsit híztak, aztán viszont jól tartották a súlyukat, ami azt jelezte, hogy jól alkalmazkodtak a családokhoz.
A tudós rámutatott, hogy az autista gyerekeknél előfordulhat időnként hirtelen kitörésekkel kísért problémás viselkedés, de miután a menhelyről a nyugodt természetű cicákat választják a családoknak, ez növeli annak a valószínűségét, hogy hosszú távon a gyerek és a macska számára is hasznos lesz ez az együttélés.
Carlisle hozzáfűzte: humanitárius szempontból fontos a gondoskodás a macskák jólétéről, és kutatásuk segíthet az állatmenhelyeknek is.
„A menhelyek nyilván minden macskát szeretnének elhelyezni, de egyes családoknál előfordulhatnak különleges szempontok is, és a kutatáson alapuló, objektív mérések alkalmazása a macskák temperamentumának szűrésére segíthet növelni a sikeres, hosszú távú beilleszkedés valószínűségét” – fogalmazott.
Az eredeti cikket ITT érheti el.
Kiemelt kép: Pexels
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!