Egy kutatócsoport – a massachusettsi Amhersti Egyetem tudósa, Boyang Zhao vezetésével – most azt állítja, hogy az egyre súlyosbodó szárazság okozta a vikingek elmenekülését Grönlandról. A csapat egy viking parasztporta melletti tó üledékrétegeinek vizsgálatával rekonstruálta az elmúlt 2000 év helyi klímáját. Eszerint a XIV. század vége a térségben egy melegebb periódust jelentett, és a magasabb hőmérséklet tovább súlyosbíthatta a tartós szárazságot.
A dél-grönlandi marhatenyésztők és a földművesek amúgy sem voltak könnyű helyzetben a nehéz körülmények miatt, például tavaszonként marháik olyan gyengék voltak, hogy alig bírták saját lábukon elhagyni az istállójukat, olykor a gazdáknak kellett a legelőkre vinniük őket.
A hosszúra nyúló aszály végül oda vezetett, hogy még kevesebb – talán túlságosan is kevés – fű termett a szarvasmarhák táplálására. Ez arra kényszerítette a vikingeket, hogy tengeri emlősökre vadásszanak, ami veszélyes és bizonytalan megélhetési forrást jelentett az állattartáshoz képest.
A kutatók szerint az aszályos periódus – hozzáadódva más tényezőkhöz, mint a társadalmi vagy gazdasági instabilitás – jelentős mértékben hozzájárulhatott ahhoz, hogy a vikingek feladták grönlandi településeiket.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Unsplash)