Trianoni pszichológia

Az, hogy egy Nagy-Magyarország sziluettjét viselő sál ekkora felháborodást okozott a környező országok vezetői körében, nem meglepő.

Az, hogy egy Nagy-Magyarország sziluettjét viselő sál ekkora felháborodást okozott a környező országok vezetői körében, nem meglepő. A földtolvajok lelkiismerete ugyanis ma sem tiszta – hogy is lenne az, hiszen illegálisan birtokolnak magyar területeket – ezért ennek ilyen formában mindig is hangot adnak, és hangot is fognak adni. Nem kell hozzá riadólánc, egyszerűen csak a reflexeik ugyanazok. Tiszta pszichológia az egész.

Mert Trianon óta tartanak attól a megmaradt Magyarországtól, amelynek kétharmadát ideiglenesen lekapcsolták az államtestről, s most ennek tetejében félnek az ország karakán miniszterelnökétől is, aki nem csetlik, nem botlik, hanem csak megy és megy előre. 

És jól látják, hogy egy a mainál jóval nagyobb országot is bizton el tudna vezetni.

A sokkterápia részeként, az utódállamok magas vérnyomású külügyéreinek és diplomatáinak küldi a magyar időutazó az alábbi képeslapot az 1940-es évek elejéről. Ez az a kor, amikor kezdett visszaállni a rend a Kárpát-medencében, és egyúttal a magyar légiközlekedés is Erdélyben. „Repülőkhöz méltó gyorsasággal és alapossággal építették ki alig pár nap alatt a budapest–nagyvárad–kolozsvár–marosvásárhelyi légivonalat” – jelentette a Turisták Lapja már 1940 októberében, amikor egy Junkers 52 típusú járattal immár 54 pengőért lehetett a fővárosból Nagyváradra jutni.

Mi is higgyünk a gyorsaság és az alaposság erejében.

Az Időutazás a magyar múltba 128. részében tovább vándorlunk régi nagy országunkban a képeslapok segítségével.

A sorozat további epizódjait ITT tekinthetik meg.

Borítókép: „Erdély felett ezüst felhők / Megjöttek a magyar repülők…” 1940 körüli ritkaság, amely a szerző 2012-ben megjelent Erdély Anno 1895–1944 című albumából is ismerős lehet. (Forrás: Balázs D. Attila gyűjteménye)