A beszámoló szerint hiába lépett ki a Nap túlsó oldaláról a CME, így is érezni lehetett a hatását a Földön. Ahogyan a CME-k nagy sebességgel terjednek az űrben, lökéshullámot hoznak létre, ami a CME útjába eső részecskéket elképesztő sebességre gyorsítja. Ezek a Napból származó, nagyenergiájú részecskék (solar energetic particles, vagy röviden SEP) a Naptól a Földig tartó körülbelül 150 millió kilométeres utat mintegy 30 perc alatt teszik meg.
Habár ilyen SEP részecskéket gyakran figyelnek meg a Föld felé irányuló napkitöréseket követően, ritkábban jutnak el hozzánk a Nap túlsó oldalán történt kitörések esetén. Ennek ellenére egy, a Föld körül keringő űreszköz detektálta a CME-ből érkező részecskéket, ami azt jelenti, hogy elég nagy energiájú CME volt ahhoz, hogy részecskék olyan ütközéssorozatát indítsa be, ami még a Nap felénk eső oldalára is eljutott – írta Pál Bernadett, hozzátéve, hogy a NASA űridőjárással foglalkozó kutatói még vizsgálják az eseményt, hogy kiderítsék vajon mi okozta ezt a messzire nyúló hatást.