időjárás 1°C Ambrus 2022. december 7.
logo

A szankciók miatt ki kell vezetni a benzinárstopot

Matolcsy György: Mi lehet a Budapest-dilemma megoldása?

Matolcsy György
2021.12.13. 11:55 2021.12.13. 15:12
Matolcsy György: Mi lehet a Budapest-dilemma megoldása?

1950. január 1-jén a korábbi Kis-Budapestből – 23 környező város és falu beolvasztásával – létrejött Nagy-Budapest. A döntés célja az volt, hogy a korábbi polgárváros helyére a munkásosztály fellegvára álljon. Ennek az ideológiai alapú politikai döntésnek a következménye a mai Budapest kettőssége: egyfelől a magyar nemzet büszkesége, másfelől egy vízfej, a kommunista diktatúra káros öröksége.

A Budapest-dilemma és megoldása

A főváros kettősségéből következik a Budapest-dilemma. Miután Budapest a magyarság politikai, kormányzati, kulturális, szellemi, gazdasági és pénzügyi központja – óriási felhalmozott történelmi, szellemi és anyagi értékekkel –, ezért érdemes lehet mindent fejleszteni, ami egy világvároshoz méltó fejlődést hoz. A másik oldal azonban azt mutatja, hogy demokratikus és piacgazdasági keretek között Budapest eddig sem volt képes olyan fejlődésre, amire az ország és a Kárpát-medence felzárkózásához szükség lenne, mert csak nagy méretű, ugyanakkor nem erős. Kettős természete miatt nem képes dinamikus fejlődésre, mert nem tud jól sáfárkodni felhalmozott értékeivel, és nem képes megragadni a jövő lehetőségeit. Ennek bizonyítására egy hosszú lista következhetne Budapest hiányairól és hátrányairól a pezsgő startup világtól a versengő pénzügyi rendszerig, a nemzetközi rangú egyetemektől a minőségi turizmusig, vagy a tisztaságtól a jól szervezett közlekedésig. A következmény ennyiből is világos: Budapest messze elmarad térségi, uniós és globális versenytársaitól. Ennél is rosszabb, hogy messze elmarad saját képességeitől és lehetőségeitől.

Kezdjük a történelmi igazságtétellel

A dilemma megoldását a kommunista diktatúra és a tervutasításos rendszer maradványának eltakarításával kell kezdeni. Meg kell semmisíteni az 1950. január 1-ei erőszakos egyesítés jogi alapjait és vissza kell adni a 23 településnek a jogot, hogy helyi népszavazással döntsön jövőjéről: önállóan vagy másokkal együtt, esetleg újból Budapesthez csatlakozva megy tovább. Ez azonban csak a kezdet, érdemes számba venni a további lépéseket is.

A „budapesti patthelyzet” feloldása

A „budapesti patthelyzet” a mai fővárosi szerkezettel nem oldható fel sem a közeli, sem a távoli jövőben. Budapest fejlődésének legnagyobb korlátja maga Budapest, mert a mai méret, összetétel és működés mellett a magyar főváros nem képes megnyerni a világ fővárosai számára megnyíló jövőt. Sikeres Budapest nélkül azonban nem lesz sikeres magyar felzárkózás, így a „budapesti patthelyzet” az egész ország, sőt a Kárpát-medence fenntartható felzárkózása elé is falat emel.

A nemzetközi térszerkezeti összehasonlítások azt mutatják, hogy azok az országok váltak sikeressé az elmúlt 50 évben, ahol a főváros nem volt jelentős túlsúlyban a második legjelentősebb városhoz és az egész országhoz képest. Például Bern, Bonn, Berlin, Bécs, a skandináv országok, Varsó, Prága és a többiek lényegesen kisebb mértékben centralizálják az ország anyagi és szellemi erőforrásait, mint a magyar főváros. Ez a súlyos aránytalanság, tehát a térszerkezet erős egyensúlyi megbomlása áll a „budapesti patthelyzet” hátterében, amiből természetesen rendre hibás politikai, kormányzati és üzleti döntések születnek.

Budapest és az ország akkor lenne egyensúlyban a magyar és a Kárpát-medencei térben, ha a főváros mai, 1,7 millió főnyi lakossága 600 ezer fő körüli létszámra mérséklődne, ennek megfelelő vagyoni és jövedelmi súllyal. Az egyensúlyi térszerkezet többi eleme már rendben van Magyarországon, mert Debrecen, tehát a második város, a megyei központok, a nagyvárosok és kisvárosok hálózatai már jól illeszkednek a nemzetközi térszerkezeti arányokhoz. Sőt, Budapest környezete, tehát a „patkóvárosok” (Székesfehérvár, Veszprém, Dunaújváros, Kecskemét, Szolnok, Eger, Esztergom és Győr) patkó alakú hurokra hasonlító hálózata már 4 millió főnél is nagyobb népességgel rendelkező térséget rajzol ki. Egy teljes népesség közel felét kitevő központi városháló szintén elengedhetetlen feltétele egy ország sikerének Japántól (Tokió-Osaka 60 millió fős övezete) Ausztriáig (Bécs 4,1 millió fős régiója).

Lépések egy erős Budapest megteremtésére

A kommunista diktatúra hagyatékának felszámolása után kialakuló Budapest arányos, egészséges fejlődését még további lépésekkel érdemes segíteni.

Ezek a következők lehetnek:

– Nagyságrendileg megnöveljük a budapesti kerületek önállóságát. Budapest belső kerületei elsősorban egymással működnek együtt, a külső kerületek azonban már a főváros környezetében működő önálló városokkal fűzik szorosabbra kapcsolataikat. A jövő lehetősége, hogy a „patkóvárosok” hálózatában a hozzájuk közeli városokkal indítanak közös programokat és fejlesztéseket, amelyek lépésről lépésre megteremtik a 4 millió fős „szerencsepatkót”, a központi városhálót. Ehhez a maihoz képest nagyságrendileg nagyobb önállóságra van szükség a kerületek szintjén.

– Kormányzati infrastruktúra programokat indítunk a külső budapesti kerületek és a Budapesten kívüli városháló összekötésére. A külső kerületek és a „szerencsepatkó” központi városháló összekötését jelentős közlekedési infrastruktúra programok segíthetik és gyorsíthatják.

– Megteremtjük a Budapest további szétválásához szükséges demokratikus és rendezett kereteket. Pest, Buda és Óbuda 1873. október 25-én egyesültek, így 2023-ra eltelik 150 év. Miért ne használnánk fel e jelképes időpontot arra, hogy megteremtjük Budapest helyi népszavazások útján végbemenő további szétválásának jogi kereteit? A kerületek szavazóinak döntésére érdemes bízni, hogy kiválnak-e a mai fővárosból, megteremtve az önálló városi működés feltételeit, vagy maradnak a mai keretek között, önállóbb döntési körrel.

– Budapest szétválásához, tehát egészséges méretre formálásához közösségi kiindulópontra van szükségünk. Ez a korábbi, 1873 előtti, majd 1950-ig tartó várostörténeti fejlődés lehet. A korábbi önálló települések – például Óbuda, Újpest, Kőbánya, Angyalföld, Pesterzsébet, Zugló, Kelenföld, Csepel, Budafok – önálló városként való újjáalakulása óriási energiákat szabadíthat fel, mert korábban önállóan képesek voltak a dinamikus fejlődésre.

A Budapest-városmag megőrzése nemzeti érdek. Egy 600 ezer fő körüli népességgel rendelkező főváros a budai és pesti belső kerületek egységének megtartásával lehet Magyarország új központja. Az állam, a kormányzat, az üzleti élet, a bankrendszer, a felsőoktatás és a kultúra lényegében valamennyi vezető intézménye ebben az új fővárosi térben együtt maradna a Parlamenttől a Várnegyedig, a nagy egyetemektől a nagy kulturális intézményekig.

Az új főváros új jövőképe

A már egészséges méretű és térbeli környezetével együtt fejlődő főváros jövőképe már jelentősen eltérhet a maitól. Helyet kaphat ebben a jövőképben a nagy budapesti egyetemek köré szerveződő innovációs parkok hálózata, mert a jövőkép középpontjában egy okosszolgáltatásokra, kiemelten tudástőkére és kutatás-fejlesztésre épülő főváros áll. Erre épülhet egy vadonatúj startup-intézményrendszer, ma még nem létező termékekkel és szolgáltatásokkal. Egy wellness világközpont rangjára emelkedő fürdőhálózat és egy ezzel szorosan összefonódó egészség-városrész használhatja ki a főváros különleges adottságait. Egy új okosvárosnegyed egy nagyságrendileg nagyobb konferenciaturizmus-intézményegyüttessel erősítheti a főváros globális vonzerejét. Budapest már ma is jó úton halad egy európai, sőt globális sportfőváros felé, érdemes a még szükséges infrastruktúrát is megépíteni, és a sportgazdaságot összekötni az egészségvárossal.

Ezek így együtt egyszerre dinamizálnák a fővárost és a „patkóvárosok” hálózatát, megteremtve egy erős Magyarország erős fővárosát és központi városhálóját.

P.S.

„A kevesebb sokszor több” – modern közgazdasági törvény.

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke

A Magyar Nemzeti Bank elnökének összes írása a magyarnemzet.hu/rovat/PC19 oldalon olvasható.

Borítókép: a felújítás alatt álló Lánchíd (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

PC19

Matolcsy György: Elérhetjük-e az EU átlagos fejlettségét 2030-ra?

A dosszié összes cikke
Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.