„Drámai a helyzet. Március közepén néhány nap leforgása alatt kétharmadára csökkent az üzemanyagtöltő-állomások forgalma, a benzin értékesítése több mint harminc, a gázolajé huszonöt százalékkal esett. Van olyan, autópálya melletti benzinkút, amelyiknél egy nap alatt egyetlen vevő fordult meg.”
Grád Ottó, a Magyar Ásványolaj Szövetség elnöke elhaló hangon mondja mindezt az Inforádióban, ha csak a mondatok tónusára, a hanglejtésre figyelünk, azt is hihetnénk, hogy kitört a harmadik világháború vagy a marslakók éppen most pusztítják el a Földet, esetleg aszteroida száguld felénk, amelynek becsapódási pontja a számítások szerint a Hősök tere...
Pedig nem történt semmi egyéb, mint hogy az utóbbi napokban szokatlan jelenségeknek lehetünk tanúi. Például át lehet látni Pestről Budára. Vagy nem fulladunk meg a Nagykörúton. És egyes műhold-felvételeken már határozottan kivehetőek a Föld körvonalai.
És mindez jórészt az üzemanyag-fogyasztás racionális szintre csökkenése miatt tapasztalható. Minden rosszban van valami jó. A koronavírus-járványban is, még ha természetesen a betegség következtében elhunytak családtagjainak ezt hiába is magyaráznám. De lassan kezdenek feltűnni a kerékpárok az utakon, megszűntek a dugók, és hovatovább megfizethető szintre esett az üzemanyagok ára. Még ha ezt egyesek – például az Ásványolaj Szövetség főtitkára – sorscsapásként is élik meg. (Az külön misét érdemelne, hogy miért tankol naponta csak egy ember bizonyos autópálya melletti kutaknál. Ehhez nem kell koronavírus járvány, ha egyszer ott literenként hatvan forinttal többe kerül a benzin, mint bent a városban.)
Szóval, úgy tűnik, átmenetileg sikerült kordába szorítani napjaink kategorikus imperatívuszát, a mindenek feletti és mindent maga alá gyűrő szükségszerűséget, a fogyasztást. Az emberek kezdenek rájönni, hogy fura módon a levegő, az oxigén sokkal inkább feltétele a földi létnek, mint a szénhidrogének.
Az autó előtt is volt élet bolygónkon. És – ha megérjük – utána is lesz. Egészen kellemes...
