Az SZFE-tüntetések harcos amazonja, Fullajtár Andrea osztályvezető katonajózsefes színésznő élete alakítását nyújtotta az október huszonharmadikai tüntetésükön.
Azt hitte, hogy a tüntető tömeg fellelkesül a Nemzeti dal hallatán. Erőt merítenek Petőfi forradalmi hevületéből, feltámad a sokaság tengere, a végén pedig orkánként zúg több ezer torokból a nem leszünk, nem leszünk!
Nos, orkán nem tombolt, a lelkesedés kiégett, csak a másodszégyenérzet krátere maradt az arcokon, mert miután végignézték, hogy táblagépről olvassa fel a Nemzeti dalt – amit a magyar gyerekek anyatejjel szívnak magukba, de csak miután meggyógyították a gólya lábát – akkor egyik szemük sír, a másik nevet.
Mert Fullajtár Andrea ezzel az alakításával nem mosta le, hanem még jobban rákente azt a bizonyos gyalázatot. Nézzük csak meg a videót, elemezzük figyelmesen:
Örökké emlékezetesek maradnak azok a gyöngéd táblagép-simogatások. Azok az érzékeny mozdulatok. Azok a röpke nézések. A szöveglesés frivol pillanatai.
Örökké emlékezetesek maradnak azok a hamis hangsúlyok, az elhamarkodott, elhadart – legyünk már túl rajta! – utolsó két versszak.
Hát mit szólna mindehhez a magyarok istene? Szégyenében alighanem megszűnne létezni.
Fotó: Origó.hu, Videa.hu (képernyőfotó)
Tehát emlékezetes és elszomorító marad Fullajtár Andrea szavalása, mert mégis hogyan süllyedhet oda ez a kultúra, hogy egy közismert magyar színésznő ne tudja fejből a Nemzeti dalt? Persze, mondhatnánk, hogy lámpaláz, tüntetésgörcs, színészforradalmi adrenalin. De nem, ezek nem mentségek. Mert mégis a Katona József Színház színésznőjéről, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen osztályvezető tanáráról van szó. Aki színészosztályt vezet.
És akik ágálnak az állítólagos jobboldali-keresztény-nemzeti-fasiszta térfoglalás ellen. Azt mondják, hogy nem tudják értelmezni a nemzeti és keresztény jelzőket, hogy hasonlóknak nincs helyük az egyetemen, merthogy ideológiák és a többi. Viszont kikérik maguknak, ha nemzetietlennek nevezzük őket, gyakori szófordulat a magyar független-objektív sajtóban: „a kormánysajtóban nemzetietlennek beállított egyetemen” – mert ők ugyanolyan szívvel és lélekkel magyarok, mint mi.
